Már régen adós vagyok egy bejegyzéssel, csak bekövetkezett a címben is említett, káromkodásokra kiválóan ösztönző időszak, amit a diákféle pompásan ismer, és ami januártól februárig tart. Vizsgaidőszak helyett így hívjuk. Sőt, hogy elterjesszük a használatát, méltán népszerű barátosném felírta piros ceruzával egy A4-es lapra, és kiragasztottuk az ajtóra nyállal. Rend a lelke mindennek.
Ennek az időszaknak jellemzői közé tartozik, hogy a napirendből az olyanok, mint rendszeres étkezés, rendszeres alvás teljesen kiiktatódik, helyüket átveszik egyéb cselekedetek, mint például hajba kapni olyanokon, hogy ki törte el a piros tollat, hajnali fél négykor, ki a bambább?, kicsúváncsizni, hogy ki fogja megmondani Pumbának, hogy egyáltalán nem használjon ilyen rohadt erős parfümöket, mert egyszer a nyakába szédülünk, mikor jövünk mögötte a lépcsőn. És egyáltalában, miért fújja magára egyszerre a fél flakont? Valamint magvas ötleteinket osszuk meg egymással azzal kapcsolatba, hogy igazán eljött már az ideje annak, hogy megrendezzünk a koliban egy magas színvonalú böfögőversenyt.
Majd, hűtő fölött állva, étkezéseket bonyolítunk le, mert az étkezdébe kimenni túl messze van, fog a fene huszonöt métert gyalogolni, mikor a hűtő fölött is lehet enni. Csak a fal egy kicsit mustáros lett, mikor úgy prüszkölt valamelyikünk, (sajnos nem árulhatom el hogy ki), hogy odakerült, na.
Megejtettük ma egyikünk első, és másikunk második szoláriumozási élményét, a másikunkat kicsit motiválni kellett, hogy menjen, mert félt, mint a kurvaélet, hogy az koporsó, pedig csak egy fekvős szolárium volt. De végül valahogy bemotiválódott a fülkébe, és túlélte a tíz percet. Kicsit odakozmált, mert elfelejtett időben kijönni, és most ott ül az ágyán és jajgat.
Ma egy kicsit jobb ember lettem, de nem mondom meg, hogy miért. Nem vertem el Názárovicsot, mert eltörte a lázmérőt. KÉTSZER.
A battameg-időszak egyetlen jó tulajdonsága,hogy egyszer véget ér. Csak nehogy én hamarabb érjek véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése