Macskás háztartás lettünk. Nem találok szavakat arra, hogy ellenérzéseimet a körülmények ilyetén alakulásával kapcsolatban kifejezzem. Ritkás esett meg velem mióta élek, hogy nem találtam a megfelelő szavakat.
Azzal az indokkal került hozzánk a dög, hogy majd megeszi az egereket. Hát ehhez, elsősorban annyit fűznék hozzá, hogy egyelőre maga sem sokkal nagyobb, mint egy felnőtt egér, másodsorban a mi házunkban soha nem volt egy fia egér sem. Remélem, megfogja az összest.
Na, ha már itt van, akkor nevet kell neki adni, mert név nélkül azért mégsem lehet. A húgom jött a szokásos macskanevekkel, mint a Cirmi meg a Garfield, mondtam neki, hogy én valami trendit akarok. Rögtön olyat akart ő is. Rendit. Aszongya, legyen Vilmos. Egy hatévestől nem is olyan rossz ötlet, de azért megvétóztam, hogy nekem jobb ötletem van. Az igaz ugyan, hogy én már néhányszor hat éves is elmúltam. Először is ajánlottan névnek a Zacskót, ami szerintem egy príma macskanév. Már láttam a lelki szemeim előtt, hogy kurjongatunk utána a kertben.
Mikor észrevettem, hogy a húgom szája rossz irányba görbül, sietve helyesbítettem, hogy legyen, mondjuk, Pitagorasz a neve, a tétel után. Valamiért ez sem tetszett a húgomnak, nagyon válogatós ez a mai fiatalság. Aztán végül hosszas egyeztetések után, döntésre jutottunk a macska nevét illetően. Én addigra már elátkoztam mindent, ami élt és mozgott akkor a környéken, de ez most nem tartozik ide. Szóval a macska neve az lett, hogy Anti. Mert ez egy fiú, ha még nem mondtam volna. Egyébként a teljes neve Antikrisztus, először is, mert pont úgy néz ki, másodszor meg azért, mert nem bírtam ki, hogy csak egy normális neve legyen. Ez a helyzet.
De ezt nem kötöttem a húgom orrára, mert ha apáék fülébe jut, akkor kegyetlenül meg leszek pirongatva érte, hogy már megint miket hordok össze a gyereknek, és hogy nem szégyellem magam? Mindig ezek a zavarba ejtő kérdések. És ilyenkor bármennyire is nem akarom, elrestellem magam, hogy egy ilyen nagy ló, mint én, igazán taníthatna valami értelmeset is ennek a gülüszeműnek.
Aztán gondolkodom, hogy mi az, amit még nem tanítottam meg neki. Arra már kioktattam, hogy a maghajat mélyen az ágy alá hajolva érdemes hajigálni, hogy ne látsszon. És hogy ha a nadrág barna hátul, azt még kifordítva fel lehet venni, meg, ha este megyünk az utcán csak oda kifizetődő lépni, ahol csillog, mert ahol nem, oda minden hülye odalép. Semmi kihívás. Azt hiszem, ezzel a tudásom legjavát át is adtam.
Egyébként mivel fehér macskát akartunk, ez meg fekete, mint a rosszbaj, mindenkinek azt mondom, hogy ez amúgy fehér, csak egy kicsit odaégett. Tömjük állandóan, mert olyan sovány, hogy rossz ránézni, húsz deka az egész macska a farka végétől a bajuszáig, és annak is a 90%-a szőr meg szempilla. Így nem lehet beledarálni a kolbászba. A húgom előtt ezt nem emlegetem, mert jön verekedni, és már egyre nehezebben bánok el vele. Vénülök, vagy mi. Amíg kisebb volt, csak beleborítottam a játékos dobozba, és mehettem a dolgomra, de az óta már egyedül is ki tud mászni, és jön utánam. Valami jobbat kéne kitalálnom, vagy lehet, hogy fel kéne hagynom a húgom bosszantásával. Bizony, az lenne a helyes, és nem vihorászva elhajolni a játékai elől, amikkel dobál.
Na, de visszatérve a macskához, valamelyik reggel arra keltem, hogy az állat szabályszerűen a számban aludt. Én meg felidéztem a hajdani kosaras időket, és olyan szépen dobtam kosárra a macskát, hogy ha lett volna a falon kosár, csont nélkül betalálok. Azért vannak még hiányosságok az én szobámban is. Mondjuk, egy vízzel teli várárok nagyon hiányzik. De nagy hasznát venném egy kerítésnek is. Áramot vezetnék bele.
Amikor ezeket az elméleteket taglalom, a húgom mindig odatelepszik mellém, és érdeklődve pislog, hogy vajon ma, mi újat tanul tőlem.
Apáék szerint, ne beszéljek hülyeségeket a gyereknek állandóan, mert a húgom már így is elég deformált világképpel rendelkezik, és ne tetézzem a bajt.
Nem baj az, ha a gyerek be van oltva, én úgy gondolom. Később, majd ennek köszönhetően fogja tudni kiszűrni az ostoba dolgokat a környezetéből. Ej, de sokat kell még arra várnom, hogy apáék elismerjék a nevelési módszereimet és köszönettel adózzanak érte. Jó nővérnek tartom magam és az is vagyok. Dacára annak, hogy a családom összes többi tagja homlokegyenest mást állít.
Az a tény is mellettem szól, hogy a macska még életben van és nem szenvedett maradandó károsodásokat. Mondjuk, az edzés nem árt neki, úgyhogy időnként belső bokával betolom az ágy alá körbenézni, meg a szekrény alá, csak olyankor elfelejtem, hogy a szekrény alá nekünk csak egy papírlap fér. De azt leszögezem, hogy ez nem minősül rúgásnak. Én rúgni a cipőm orrával szoktam. Amíg tiszteletben tartja a területemet és nem jelöl meg rajta semmit, addig a tomporát nincs mitől félteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése