A konferenciával kapcsolatban annyit, hogy már hetek óta rosszul alszom, és az utolsó éjszaka jobbnál-jobbakat álmodtam. Olyanokat, hogy felszalad a harisnyám, kitörik a cipőm sarka, lekéstem az előadásomat, elszakad a ruhám, rosszul leszek, elfelejtem a beszédemet, és még sokáig sorolhatnám. Reggelizni nem mertem, mert féltem, hogy következményekkel járhat, és esetleg nem lesz időm kiszaladni. Igyekeztem kiküszöbölni az összes lehető buktatót.
És képzeljétek, én lettem az első. Én a porszem. Pedig egy másik lánynak sokkal erősebb anyaga volt. És úgy adta elő a prezentációját, hogy közben nem remegett a keze mint valami idült alkoholistának, és a hátáról sem csorgott a veríték, mintha épp végzett volna az istálló kiganézásával. Szép kulturáltan elmondta amit akart, egyszer sem dadogott, amit én is nagyon szívesen elmondanék magamról, de sajnos nem áll módomban.
És a végén, az eredményhirdetésnél, mikor azt mondták, hogy első hely, Hájas Csilla, akkor nem hittem el. ÉN vagyok ugyanis az a bizonyos Hájas Csilla. Ezért volt hihetetlen. Erre mondják azt, hogy vak tyúk is talál szemet.
Szeretném ezen a fórumon is megragadni a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak a felkészítő tanáromnak. Beregszászi Anikó sok munkát fektetett abba, hogy a konferencián többé-kevésbé összefüggően beszéljek.
És mindenek felett köszönöm az éccsapámnak! :)
gratulálok! Mindig is tudtam, hogy nagyon okos vagy. :)
VálaszTörlésJaj, de édes vagy, Rita! :D az a baj, hogy ez csak a látszat, úgy tűnik mintha rengeteg eszem lenne, közben meg csak egy madzag van a fejemben, ami a füleimet tartja. :D
VálaszTörlés