Na, gyűlnek szépen az efikszek, már az első meg is van, nagyon büszke vagyok rád, jányom, így kell ezt csinálni. :D Túl könnyű az életem, úgy tűnik, a sok mindennel együtt, nekem még egy pótvizsgát is be kell gyűjteni mellé. nacccerű, Csilla, naccerű, három cével.
Az elmúltakról annyit, hogy az öcsém leballagott, Úristen de repül az idő. tök jó volt, az előadást is jól összeállították, leszámítva azt, hogy az ember majdnem összeesett, nem is volt semmi panaszom. nem ismertek meg a népek a fekete hajammal, csak amikor fütyültek, én meg barátságosan odaintegettem, hogy mindjárt belelépek a szátokba, mit képzeltek? akkor mondták, hogy aha, ez tényleg Csilla. hát azért nem volt az rossz előtte sem, nem tudom, mit kell úgy meglepődni, lehet hogy sértődés lesz belőle. :D
Van aki aszongya, hogy természetesen jobb, de erre csak két dolgot tudok mondani, az egyik hogy elkésett, a másik meg, hogy egyedül és kizárólag csak az számít, hogy nekem teccik. :D meg az embernek. vagyis az ember szerint őrjítően szexuális, hát na, ez a legkevesebb, úgy gondolom, amit az ember a bérletesektől elvárhat. :D hogy szeressék. és én el is várom. :D hajajj, de még mennyire. :D
Jó újra látni a sok ismerőst és titokban megállapítani, hogy háhá, látod, nem tesz jót a bagózás, mert ráncosodsz, és azért még mindig én vagyok a szebb. Na, neked viszont nem áll jól a festett haj, és tejóisten, mintha megnőttél volna, nem? (fúj, de elhíztál, ember!)
átértékelődött néhány ember az életemben, még nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel. vannak emberek, akik olyanok mint a tűz, nem is, inkább mint a tűűűz. igen, sokkal jobban átjön. és én meg addig fogok jáccani, amíg egyszer úgy megpörkölődök, hogy majd csak nézek, mint a moziban. nem etikus, Csilla, nem etikus. főleg egy filológusnak.
nekem tanulni kéne, hogy holnap a mamának virítsak valami eszet abból a rengetegből, ami a fejemben leledzik, és amiről csak én tudom, hogy ott van, más nem. :D Ehelyett egész délután lófráltam, na jó nem egész délután, de milyen jól hangzott. :D úgy hangzott, mintha nem is kéne tanulnom, vizsgaidőszakban sem, mert olyan okos vagyok. hát, a sors intett ma egyet, az a baj, hogy csak az egyik ujjával. háááh, ez vicces lenne, ha nem nekem intett volna, hanem mondjuk Názárovitsnak. mennyivel jobban élvezném.
Neked meg azt üzenem, hogy köszönöm, hogy olvasol, és remélem, hogy néha mosolyt csalok az arcodra. :)
A blogolással kapcsolatbani élményeimről annyit, hogy több országból vannak állandó olvasóim, (hűűű, milyen nagyképű vagy, Csilla) és csak azt szeretném már egyszer megnézni, hogy kik ezek. mert erre sajnos nincs lehetőségem. csak azt látom, hogy mai nézettség 39, elmúlt hónapban 988. még néhány és ezer! ezeeeer. :) erre büszke vagyok. tényleg van ezer ember, aki már olvasott valamit itt? nem is ismerek annyit. :D hehe, de vicces vagy, Csilla.
itt kéne befejezni, amíg nem írok nagyobb hülyeségeket, te jó ég, de nehéz megtalálni az ü betűt!
na, Jóccaka, Maca! :D
2011. május 31., kedd
2011. május 26., csütörtök
úúúúúúúúúúúáááááááááááááááhhh
Túl vagyok életem leggyászosabb évfolyammunka védésén. Hiába, ritka az olyan alkalmak száma, mikor arra van lehetőség, hogy az ember az egész tanszék előtt égjen, azt már nem is említem, hogy kedvenc tanár előtt égni, talán még sokkal rosszabb, mint a tanszék kétszer.
És még csak most kezdődik a java. El vagyok szomorodva. nem szoktam én hármasokra vizsgázni. egyből bukni szoktam. :D
És még csak most kezdődik a java. El vagyok szomorodva. nem szoktam én hármasokra vizsgázni. egyből bukni szoktam. :D
2011. május 18., szerda
A barátosnémmal ma voltunk pénzt verni, mert este vendégül látunk három férfiállatot, akik időszámításunk előtt a tanáraim közé tartoztak, ma is oda tartoznak csak átléptek néhaivá. :D
Úttyogy, főzni kell, hogy ne maradjunk szégyenben. nem fogunk. mármint szégyenben maradni. de főzni igen. megírtuk a ragyogó modult, csak úgy csillogott, na, de legalább a mellettem ülő elsősnek segítettem, az övé csillagos ötös lesz. :D erre azé' büszke vagyok, harmadikos létemre, egy elsős tesztet kitölteni. tele lesz helyesírási hibákkal, mert a gólya nem nagyon tutta az angol helyesírást. a magyart se, de ez már csak magánvélemény. remélem, nem ismer magára. :D
A sógornőmnek ma szülinapja van, legyen hosszú élete meg csupa öröm, bódottá!
Úttyogy, főzni kell, hogy ne maradjunk szégyenben. nem fogunk. mármint szégyenben maradni. de főzni igen. megírtuk a ragyogó modult, csak úgy csillogott, na, de legalább a mellettem ülő elsősnek segítettem, az övé csillagos ötös lesz. :D erre azé' büszke vagyok, harmadikos létemre, egy elsős tesztet kitölteni. tele lesz helyesírási hibákkal, mert a gólya nem nagyon tutta az angol helyesírást. a magyart se, de ez már csak magánvélemény. remélem, nem ismer magára. :D
A sógornőmnek ma szülinapja van, legyen hosszú élete meg csupa öröm, bódottá!
2011. május 12., csütörtök
nem adok címet
Már régen nem írtam, aminek is az az oka, avagy indoka hogy tornyosulnak a fejem fölött a fellegek, szereztem egy újabb embert, aki mostantól görbén néz rám, de hát nem hagyhatom, hogy a fejemre szarjanak. ez a helyzet. remélem, majd jó sokat fog ártani nekem a befolyásával.
A könyvem tolódik, a vizsgák nem, hogy a brant. remélem idén is annyi lesz belőlük, hogy számolni se fogom érkezni. na hány fx lesz? lehet fogadásokat kötni. és újfent hivatkoznék arra, amit már fentebb említettem. HOGY A BRANT.
Na csak ezt éljem túl. utána jön a nyááááááár. így, sok ááááááá-val. meg Amszterdammal és Ausztriával és Németországgal meg Franciaországgal. már éppen ideje, hogy valami jó is történjen. hétfőn is lesz egy jó dolog. a fizetés. :D
Érdekes módon, az évfolyammunkákkal idén nem gyűlt meg a bajom. nem úgy , mint tavaly. ffffö. Ezt most Názárovits barátosném értené. másnak nem kell. és akit érint még a tavalyi évfolyammunkám, az is érti. és remélem már bánja. :D
Na, de egy kis jó is: a húgomnak tanítottam egy új káromkodást. :D már megérte felkelni. :D
A könyvem tolódik, a vizsgák nem, hogy a brant. remélem idén is annyi lesz belőlük, hogy számolni se fogom érkezni. na hány fx lesz? lehet fogadásokat kötni. és újfent hivatkoznék arra, amit már fentebb említettem. HOGY A BRANT.
Na csak ezt éljem túl. utána jön a nyááááááár. így, sok ááááááá-val. meg Amszterdammal és Ausztriával és Németországgal meg Franciaországgal. már éppen ideje, hogy valami jó is történjen. hétfőn is lesz egy jó dolog. a fizetés. :D
Érdekes módon, az évfolyammunkákkal idén nem gyűlt meg a bajom. nem úgy , mint tavaly. ffffö. Ezt most Názárovits barátosném értené. másnak nem kell. és akit érint még a tavalyi évfolyammunkám, az is érti. és remélem már bánja. :D
Na, de egy kis jó is: a húgomnak tanítottam egy új káromkodást. :D már megérte felkelni. :D
2011. május 1., vasárnap
Anyák napja
Azt kellene írnom, h nekem van a legjobb anyám a világon. de hazudnék. nem nekem van. az én anyám idegesítő és azt hiszem, hogy egy rossz anya. neadjisten hasonlítsak rá, neadjisten!
Ez a kereszt egy nagy kereszt. nem mindig bírom hordani.
Ez a kereszt egy nagy kereszt. nem mindig bírom hordani.
2011. április 25., hétfő
* Pipuka élete és munkássága
Egy korábbi írásomban említettem, hogy lett egy macskánk. Ez a továbbiakban annyival bővíthető, hogy még él a macskánk. Azóta a húgom olyannyira a nyomdokaimba lépett nyúzás terén, hogy már nekem kell rászólni, hogy ne nyomorgassa annyit, megdöglik az magától is. Annyit rángatja, - csupa szeretetből- hogy habzik a szája. És szerintem nem örömében. Előttem ismeretlen okokból kifolyólag, egy ideje Pipukának hívja a macskát, amit én idegen emberek előtt, azért egy kicsit restellek. De ezekkel a nevekkel, amúgy, nem szoktam sokat törődni, mert a húgom hetente újratelepíti az egész adatbázist.
Aztán időközben kiderült, hogy Pipuka a múlt héten Macsek Peti volt, azelőtt meg egyszerűen csak büdös dög, mert mintásra karmolta a húgom kezét. Ha messzebbről néztem és hunyorítottam mellé, tisztára olyan volt mint egy optikai csalódás, összefolytak a vonalak.
Ezektől a - rendszeres menetrend szerint érkező - karmolásoktól eltekintve, a húgom egész jól kijön a macskával. Abajgatja reggeltől-estig, arra kelek, hogy Pipuka ne harapj, és azzal fekszek, hogy Pipuka ne rágd le a ruhát magadról. Időnként megszánom a macskát. A húgom énekel neki, de olyan rohadt erősen szorítja közben magához, hogy nem lehet kicsavarni a kezéből, még véletlenül se. Vagyis, lehetne, ha nagyon akarnám, de kinek kell egy háromlábú macska? Ja, és miközben énekel, forog körbe-körbe. Én meg, amikor látom a macska elkínzott ábrázatát, azt sem tudom, hogy ríjak vagy nevessek. Sírjak, mert egy szikrányi emberség belém is szorult (na, nem több), vagy pedig nevessek, mert a nagy forgásban a húgom elszédült és fejjel beleborult a homokba. Nehéz a választás.
Apáék szerint úgy röhögök, mint egy ló. És ha már itt tartunk, akkor mit vihogok, mint egy eszelős, mi? Ugye, hogy nem tudom megmagyarázni? Húszéves létemre, már igazán összeszedhetném magam és tanulhatnék egy kis jó modort. Ennyi eszem van csak? Egy gyereken röhögni? Mi? Ennyi? Hát, nagyon szép.
Néha elgondolkodom, hogy vajon ugyanazt látjuk-e? Mert én azt látom, hogy a húgom feje tiszta homok, de azért közben erősen tenyerel a macskán, nehogy megszökjön. Az meg mint egy béka, fekszik megadóan, a négy lábát a négy égtáj felé nyújtva. Talán azért tűri a megpróbáltatásokat ilyen hangtalanul, mert a húgom a gerincén térdel, és a tüdején már rég lyukat szúrt egy borda. És ami a legviccesebb, hogy a húgom feláll, szintén némán, - az Isten tartsa meg a jó szokását -, leporolja magát és megnyomkodja Pipukát, hogy nem fáj-e valamije. Mondanom sem kell, hogy Pipuka már csak erre vágyott, másra nem.
Azért van olyan, hogy a macskánál is elszakad a cérna, ilyenkor nem nézi hová harap, csak beleengedi a tűhegyes fogait a húgomba, azután meg nem bírja kihúzni, mert beleakad a pulcsijába. A húgom meg sikoltozik, hogy szedjük le róla Pipukát, mert egy: letörik a foga, és kettő: mert nagyon fáj. Megmagyaráztam Pipukának, hogy úgy próbálkozzon nálam, hasonló akciókkal, hogy én visszaharapok, és megvárom míg a két fogsorom összecsattan. Azóta a húgom nagyon vigyáz, hogy mindig jelen legyen, amikor interakcióba lépek a macskával.
Aztán van olyan is, - ritkán, de előfordul, - hogy Pipuka egy kis magányra vágyik, ilyenkor elkeseredetten veszi tudomásul, hogy egy olyan háztartásban, amelyiknek a húgom is tagja, ez teljességgel kivitelezhetetlen. Ha bebújik az ágy alá, a húgom rekedtre kiabálja magát rémületében, hogy apa, gyere, szedd ki Pipukát, mert beszorult, apa gyere, de gyorsan gyere, mert megdöglik! Hallod, apa? GYERE! Ez nekem ismét óriási kihívás, hogy csendben maradjak, de a szám széle az remeg, így is, meg úgy is. Ez csak szakavatott szemnek tűnne fel, de a szakavatott szem tulajdonosa el van foglalva azzal, hogy megakadályozza, hogy valaki tényleg beszoruljon az ágy alá. És mire rám téved a tekintete, addigra én már ismét ura vagyok a helyzetnek, és olyan ártatlan tekintettel nézek ki a fejemből, hogy épp hogy csak nem bégetek mellé. Azért, aki már felnevelt két és fél gyereket, (a fél a húgom) azt nehéz átverni, én meg amúgy is elég béna vagyok, úgyhogy amikor apa rám néz az egyik speciális tekintetével, akkor gyorsan kivonulok röhögni a kertbe. Ott még szabad nekem is. És amikor jön a húgom, hogy min nevetek, akkor nem akarja elhinni, hogy a sárgarépa mondott egy jó viccet.
Régen, amikor még kicsi volt, megtanítottam egy játékra, (ez is az én intelligencia-szintemet hivatott alátámasztani, igen), aminek az a lényege, hogy az egyik faltól a másik falig fut, fut, fut, rácsap, és fut, fut, fut vissza. Két évesen, -egy boci szintjén-, ez nagyon tetszett neki, csak néha volt egy kis módosítás is benne, amikor nem érkezett lefékezni. fut, fut, fut, csap, fut fut, fut, kopp. Ilyenkor nagyon gyorsan kellett vigasztalni, mert ha neadjisten, kitudódott, hogy mit játszottunk, volt nekem nemulass. de hát, még két évesen nem tudott annyira beszélni, úgyhogy mindig azt mondtam, hogy elesett, azért sír. Hitték is meg nem is.
Időnként úgy érzem, a húgom emlékszik ezekre, mert a macska feltűnően gyakran harap, és nekem az a sanda gyanúm, hogy valami illegálisat játszhatott vele a gyerek. Mondom is, hogy amennyi megpróbáltatáson keresztülmegy ez az állat, bármelyik percben várható a hirtelen elhalálozása. Sok beszédnek sok az alja, mióta a macska nálunk van, a használati tárgyaink megcsappantak, mert a macska mindenhová felmászik, felsodorja őket, eltörnek. Majd összeestem ijedtemben, mikor tegnap este, egy sárga szempár meredt rám, a könyvespolc legtetejéről.
A székek lábai már jobban hasonlítanak gyufaszálakra, mint széklábakra, mert a macska azon élezi a karmait, gyakorol a húgomra. A múltkor megosztottam ezt a nézetemet a gyerekkel is, hogy kezdje szokni a gondolatot, de olyan baljóslatú arcot vágott, hogy nem mertem folytatni a gondolatsort. Teljesen kivehetően tükröződött a pofalemezén egy súlyosabb testi sértés ígérete. Kénytelen voltam felkeresni újból a sárgarépákat egy kis eszmecsere végett. Csak az a baj, hogy a húgom elég gyorsan fut, én meg már útközben elkezdtem az eszmét cserélni, így rájött, hogy röhögök, de kivágtam magam, hogy a sárgarépák jobban nőnek, ha valaki nevet mellettük. Később apa odajött hozzám érdeklődni, hogy vajon nem tudom, hogy miért vihog a gyerek egy cserép homok fölé hajolva? Érdekes, de nem tudtam.
Jó dolog az ilyen állat, ha az ember meg akar szabadulni a szőnyegtől. Azon lett rosszul a macska a múltkor, én meg mondtam, hogy ajtót-ablakot kinyitni, szőnyeget felszedni, mostantól élvezzük a hűs padló nyújtotta lehetőségeket. Apáék szerint nem nagy ügy, ki kell szedni a foltot a szőnyegből, és kész. Hát, mondom, jól van, szedjük ki - vágtatok az ollóval -, de hogy fogjuk a vendégeke előtt a lyukat megmagyarázni? A tudatomig már nem jut el, hogy az egy drága szőnyeg, kár tönkretenni. Én csak azt látom, hogy a macska nyomott rá egy adagot, és így már nem olyan vonzó. Szóval a fentieket egybevetve, megalapozottnak vélem a macskákkal szembeni - hogy is fogalmazzak? - mérsékelt szeretetemet.
Zárómondatként hozzáfűznék még annyit, hogy a fentebb leírtakból mindössze annyi igaz, hogy van egy macskánk, ami karmol és időnként megharapja a húgomat, a többit a képzelet szülte.
Aztán időközben kiderült, hogy Pipuka a múlt héten Macsek Peti volt, azelőtt meg egyszerűen csak büdös dög, mert mintásra karmolta a húgom kezét. Ha messzebbről néztem és hunyorítottam mellé, tisztára olyan volt mint egy optikai csalódás, összefolytak a vonalak.
Ezektől a - rendszeres menetrend szerint érkező - karmolásoktól eltekintve, a húgom egész jól kijön a macskával. Abajgatja reggeltől-estig, arra kelek, hogy Pipuka ne harapj, és azzal fekszek, hogy Pipuka ne rágd le a ruhát magadról. Időnként megszánom a macskát. A húgom énekel neki, de olyan rohadt erősen szorítja közben magához, hogy nem lehet kicsavarni a kezéből, még véletlenül se. Vagyis, lehetne, ha nagyon akarnám, de kinek kell egy háromlábú macska? Ja, és miközben énekel, forog körbe-körbe. Én meg, amikor látom a macska elkínzott ábrázatát, azt sem tudom, hogy ríjak vagy nevessek. Sírjak, mert egy szikrányi emberség belém is szorult (na, nem több), vagy pedig nevessek, mert a nagy forgásban a húgom elszédült és fejjel beleborult a homokba. Nehéz a választás.
Apáék szerint úgy röhögök, mint egy ló. És ha már itt tartunk, akkor mit vihogok, mint egy eszelős, mi? Ugye, hogy nem tudom megmagyarázni? Húszéves létemre, már igazán összeszedhetném magam és tanulhatnék egy kis jó modort. Ennyi eszem van csak? Egy gyereken röhögni? Mi? Ennyi? Hát, nagyon szép.
Néha elgondolkodom, hogy vajon ugyanazt látjuk-e? Mert én azt látom, hogy a húgom feje tiszta homok, de azért közben erősen tenyerel a macskán, nehogy megszökjön. Az meg mint egy béka, fekszik megadóan, a négy lábát a négy égtáj felé nyújtva. Talán azért tűri a megpróbáltatásokat ilyen hangtalanul, mert a húgom a gerincén térdel, és a tüdején már rég lyukat szúrt egy borda. És ami a legviccesebb, hogy a húgom feláll, szintén némán, - az Isten tartsa meg a jó szokását -, leporolja magát és megnyomkodja Pipukát, hogy nem fáj-e valamije. Mondanom sem kell, hogy Pipuka már csak erre vágyott, másra nem.
Azért van olyan, hogy a macskánál is elszakad a cérna, ilyenkor nem nézi hová harap, csak beleengedi a tűhegyes fogait a húgomba, azután meg nem bírja kihúzni, mert beleakad a pulcsijába. A húgom meg sikoltozik, hogy szedjük le róla Pipukát, mert egy: letörik a foga, és kettő: mert nagyon fáj. Megmagyaráztam Pipukának, hogy úgy próbálkozzon nálam, hasonló akciókkal, hogy én visszaharapok, és megvárom míg a két fogsorom összecsattan. Azóta a húgom nagyon vigyáz, hogy mindig jelen legyen, amikor interakcióba lépek a macskával.
Aztán van olyan is, - ritkán, de előfordul, - hogy Pipuka egy kis magányra vágyik, ilyenkor elkeseredetten veszi tudomásul, hogy egy olyan háztartásban, amelyiknek a húgom is tagja, ez teljességgel kivitelezhetetlen. Ha bebújik az ágy alá, a húgom rekedtre kiabálja magát rémületében, hogy apa, gyere, szedd ki Pipukát, mert beszorult, apa gyere, de gyorsan gyere, mert megdöglik! Hallod, apa? GYERE! Ez nekem ismét óriási kihívás, hogy csendben maradjak, de a szám széle az remeg, így is, meg úgy is. Ez csak szakavatott szemnek tűnne fel, de a szakavatott szem tulajdonosa el van foglalva azzal, hogy megakadályozza, hogy valaki tényleg beszoruljon az ágy alá. És mire rám téved a tekintete, addigra én már ismét ura vagyok a helyzetnek, és olyan ártatlan tekintettel nézek ki a fejemből, hogy épp hogy csak nem bégetek mellé. Azért, aki már felnevelt két és fél gyereket, (a fél a húgom) azt nehéz átverni, én meg amúgy is elég béna vagyok, úgyhogy amikor apa rám néz az egyik speciális tekintetével, akkor gyorsan kivonulok röhögni a kertbe. Ott még szabad nekem is. És amikor jön a húgom, hogy min nevetek, akkor nem akarja elhinni, hogy a sárgarépa mondott egy jó viccet.
Régen, amikor még kicsi volt, megtanítottam egy játékra, (ez is az én intelligencia-szintemet hivatott alátámasztani, igen), aminek az a lényege, hogy az egyik faltól a másik falig fut, fut, fut, rácsap, és fut, fut, fut vissza. Két évesen, -egy boci szintjén-, ez nagyon tetszett neki, csak néha volt egy kis módosítás is benne, amikor nem érkezett lefékezni. fut, fut, fut, csap, fut fut, fut, kopp. Ilyenkor nagyon gyorsan kellett vigasztalni, mert ha neadjisten, kitudódott, hogy mit játszottunk, volt nekem nemulass. de hát, még két évesen nem tudott annyira beszélni, úgyhogy mindig azt mondtam, hogy elesett, azért sír. Hitték is meg nem is.
Időnként úgy érzem, a húgom emlékszik ezekre, mert a macska feltűnően gyakran harap, és nekem az a sanda gyanúm, hogy valami illegálisat játszhatott vele a gyerek. Mondom is, hogy amennyi megpróbáltatáson keresztülmegy ez az állat, bármelyik percben várható a hirtelen elhalálozása. Sok beszédnek sok az alja, mióta a macska nálunk van, a használati tárgyaink megcsappantak, mert a macska mindenhová felmászik, felsodorja őket, eltörnek. Majd összeestem ijedtemben, mikor tegnap este, egy sárga szempár meredt rám, a könyvespolc legtetejéről.
A székek lábai már jobban hasonlítanak gyufaszálakra, mint széklábakra, mert a macska azon élezi a karmait, gyakorol a húgomra. A múltkor megosztottam ezt a nézetemet a gyerekkel is, hogy kezdje szokni a gondolatot, de olyan baljóslatú arcot vágott, hogy nem mertem folytatni a gondolatsort. Teljesen kivehetően tükröződött a pofalemezén egy súlyosabb testi sértés ígérete. Kénytelen voltam felkeresni újból a sárgarépákat egy kis eszmecsere végett. Csak az a baj, hogy a húgom elég gyorsan fut, én meg már útközben elkezdtem az eszmét cserélni, így rájött, hogy röhögök, de kivágtam magam, hogy a sárgarépák jobban nőnek, ha valaki nevet mellettük. Később apa odajött hozzám érdeklődni, hogy vajon nem tudom, hogy miért vihog a gyerek egy cserép homok fölé hajolva? Érdekes, de nem tudtam.
Jó dolog az ilyen állat, ha az ember meg akar szabadulni a szőnyegtől. Azon lett rosszul a macska a múltkor, én meg mondtam, hogy ajtót-ablakot kinyitni, szőnyeget felszedni, mostantól élvezzük a hűs padló nyújtotta lehetőségeket. Apáék szerint nem nagy ügy, ki kell szedni a foltot a szőnyegből, és kész. Hát, mondom, jól van, szedjük ki - vágtatok az ollóval -, de hogy fogjuk a vendégeke előtt a lyukat megmagyarázni? A tudatomig már nem jut el, hogy az egy drága szőnyeg, kár tönkretenni. Én csak azt látom, hogy a macska nyomott rá egy adagot, és így már nem olyan vonzó. Szóval a fentieket egybevetve, megalapozottnak vélem a macskákkal szembeni - hogy is fogalmazzak? - mérsékelt szeretetemet.
Zárómondatként hozzáfűznék még annyit, hogy a fentebb leírtakból mindössze annyi igaz, hogy van egy macskánk, ami karmol és időnként megharapja a húgomat, a többit a képzelet szülte.
2011. április 17., vasárnap
Virágvasárnap
Ma Virágvasárnap van. Osztálytalálkozón lett volna a helyem. röstellem is magam, hogy nem mentem el. annyi vigasztal, hogy háromból kétszer ott voltam. az is valami. bár egyáltalán nem mentség a távollétemre.
Előszedtem a szekrényből a nyári ruháimat. Rengeteg ruhám van, és ebből semmi sem hordható. fel kéne adnom egy hirdetést: "Alig használt, évekig szekrényben álló ruháimat elcserélem egy másik ember ruháira. lehetőleg nő legyen." hm. nem tudom.
Átküldtem a kiadónak a véglegesített kéziratot. most várakozás van. tűkön ülve, de kitartóan. két hétig, vagy egy hónapig, vagy hat hétig. maj' megláccik, ahogy az egyik ismerősöm mondaná, akit kinevettünk a barátosnémmal ezért a mondatért. gerinctelen dolog, de vállaljuk.
Megnéztem a Távkapcsolót, ezért most mégjobban szeretem a Jóembert.
nadonnadonnnadon.
összefüggés nincs a kettő között, kár is keresni.
nem rosszmájúságból, de az én kezemből csak úgy csorog kifelé a fizetés. tegnapelőtt vettem át a cseppet sem jelentős összeget, és már alig van belőle. a következő adagot csak egy hónap múlva adják. be kéne vezetni a havi kétszeri fizetést. vagy meg kéne tanulni bánni a pénzzel. hm.
Ragyogó napsütés volt ma, amit a barátosnémmal és a másik barátosnémmal, (Edina, aki majdnem Edit maradt, szlatinai lakos, jelenleg büntetlen előéletű), na szóval a jó időt úgy ünnepeltünk meg, hogy elbattyogtunk a legújabb pénzherdálóba, ami nemrég nyílt itt, és úgy mellékesen jegyezném meg, hogy a világ vége egy kicsit közelebb van, mint ez. félórát zarándokoltunk csak odafelé! árkon-bokron, hegyen-völgyön át. az árokhoz még annyit fűznék hozzá, hogy az egyikkel az én Názárovitsom közelebbről is megismerkedett egy sikoltás kíséretében, amikor a kerítés túloldalán lévő kutya sóhajtott egyet. nem szakadt el annyira a nadrágja amúgy, lehetne rosszabb is. csak azt sajnálom, hogy nem volt egy csepp víz sem az alján a gödörnek. igazi, méltó megkoronázása lett volna a napnak, és bevonult volna az életem történelmébe három csillaggal megjelölve. heh.
Jóccaka Maca!
Előszedtem a szekrényből a nyári ruháimat. Rengeteg ruhám van, és ebből semmi sem hordható. fel kéne adnom egy hirdetést: "Alig használt, évekig szekrényben álló ruháimat elcserélem egy másik ember ruháira. lehetőleg nő legyen." hm. nem tudom.
Átküldtem a kiadónak a véglegesített kéziratot. most várakozás van. tűkön ülve, de kitartóan. két hétig, vagy egy hónapig, vagy hat hétig. maj' megláccik, ahogy az egyik ismerősöm mondaná, akit kinevettünk a barátosnémmal ezért a mondatért. gerinctelen dolog, de vállaljuk.
Megnéztem a Távkapcsolót, ezért most mégjobban szeretem a Jóembert.
nadonnadonnnadon.
összefüggés nincs a kettő között, kár is keresni.
nem rosszmájúságból, de az én kezemből csak úgy csorog kifelé a fizetés. tegnapelőtt vettem át a cseppet sem jelentős összeget, és már alig van belőle. a következő adagot csak egy hónap múlva adják. be kéne vezetni a havi kétszeri fizetést. vagy meg kéne tanulni bánni a pénzzel. hm.
Ragyogó napsütés volt ma, amit a barátosnémmal és a másik barátosnémmal, (Edina, aki majdnem Edit maradt, szlatinai lakos, jelenleg büntetlen előéletű), na szóval a jó időt úgy ünnepeltünk meg, hogy elbattyogtunk a legújabb pénzherdálóba, ami nemrég nyílt itt, és úgy mellékesen jegyezném meg, hogy a világ vége egy kicsit közelebb van, mint ez. félórát zarándokoltunk csak odafelé! árkon-bokron, hegyen-völgyön át. az árokhoz még annyit fűznék hozzá, hogy az egyikkel az én Názárovitsom közelebbről is megismerkedett egy sikoltás kíséretében, amikor a kerítés túloldalán lévő kutya sóhajtott egyet. nem szakadt el annyira a nadrágja amúgy, lehetne rosszabb is. csak azt sajnálom, hogy nem volt egy csepp víz sem az alján a gödörnek. igazi, méltó megkoronázása lett volna a napnak, és bevonult volna az életem történelmébe három csillaggal megjelölve. heh.
Jóccaka Maca!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)