2011. április 1., péntek

* Még egy év...

Ha visszakapnék egy évet az eddigi életemből, olyan dolgokkal tölteném ki, amiket mindig halogattam, mert úgy gondoltam, vannak fontosabb tennivalóim is.
Ha újra élhetnék egy évet, akkor több időt töltenék a szeretteimmel, a barátaimmal, a családommal.

Megtennék pár dolgot, amit sosem tettem, de mindig vonzottak. Kiugrani egy repülőből, érezni a süvítő szelet az arcomon, régóta terveztem, de sosem voltam elég bátor ahhoz, hogy megtegyem. Így csak álom maradt.

Sokáig szerettem volna egy kis foxterriert, mert olyan bolondos kutya, mindig jókedvre deríti az embert. Intelligens, mindemellett szeretnivaló kis szőrcsomó. De nem lett volna elég időm, hogy megfelelően gondoskodjak róla, nyomorgatni meg nem akartam, így lett még egy tétel, - ha csak átmenetileg is – de kihúzva álmaim véget nem érő listájáról.

Ha tényleg visszakapnám ezt az időt, talán nem is tennék semmi nagyot vagy fontosat. Talán csak élvezném a semmittevést. Nézném a teraszon lévő virágokat, amint megcsillan a leveleiken a lemenő nap utolsó sugara, és búcsúcsókként aranyló fénnyel borítja be őket.

Viharban kiállnék az eresz alá, hallgatnám az eső zaját, beszívnám a friss levegőt, és csak hagynám, hogy a szél az arcomba csapjon és felborzolja a hajamat.
Mindig nevetnék, amikor a húgom viccet mesél, akkor is, ha már ezerszer hallottam, és előre tudom, melyik mondat következik, mikor vesz levegőt, és mikor áll meg egy kicsit a mesélésben, hogy el ne nevesse a végét. Többet játszanék vele, mert az idő olyan gyorsan repül, és a végén felnő anélkül, hogy eleget foglalkoztam volna vele.

Többet beszélgetnék az apukámmal, a legnagyszerűbb és legfontosabb emberrel az életemben. Sokkal többet. Mert egyre kevesebb időm marad, amikor még beszélgethetek vele.

És nem halogatnám az olyan dolgokat, mint megírni egy levelet a barátaimnak, használni a drágábbik parfümömet, hordani azokat a ruháimat, amiket valamilyen más alkalomra tartogatok.

Mert lehet, hogy már nem lesznek jók rám, nem fognak tetszeni, és lehet, hogy nem is lesz olyan különleges alkalom, amire várok. Vagy ha lesz, akkor lehet, hogy már én nem leszek…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése