A huszonkettes csapdája!

Nálunk az úgy van, hogy a szeptember a hányós hónap. Tizennégy születésnapot ünneplünk ilyenkor. Ritkán süllyed abnormálisan magas véralkoholszintünk az átlagos alá. Szeptember közepe a legjobb, három születésnap van egymás után, szépen libasorban. A húgomé, az enyém, és a nagymamáé.

Ilyenkor mindneki kivesz egy hét szabadságot, összecsődítjük a népet, megsütünk egy ökröt, - vagy a szomszédot, mert mindig akkor füstöl valamit a kertben, mikor a frissen mosott ruhát teregetném - és 2-5 napig regenerálódunk utána.

A kolis verzió kicsit másképp hangzik, de erről majd lentebb. A legnagyobb hiba az volt, hogy két liter házi pálinka oltotta a szomjat. Több hiba is akadt, de utólag már könnyű okosnak lenni, míg az embert jól szájba nem veri valaki.

A tegnap estéről foltjaink vannak, de sok folt sokra megy, összeraktuk nagyjából az eseményeket. Rengeteget ittunk. Ami engem illet, én öt évre visszamenőleg. Három szóban összefoglalnám: jó parti volt!  Éjfélre nagyjából bárkit eladhattunk volna a szervkereskedőknek.

Azért reggel tágra nyílt szemekkel csodálkoztam magam köré, és átvillant az agyamon, hogy ez nem is a mi szobánk. Amilyen harci állapotok uralkodtak, mintha két disznó tanyázna ott állandósult jelleggel. Pedig csak húsz ember ünnepelt egy huszonegyediket.

Attól eltekintek, hogy másfél centis sárréteg borította a padlót, mert húsz ember, az mégiscsak húsz ember, és a padló arra való, hogy járjunk rajta. DE: a kilincsre valaki rászúrt egy szelet tortát, tetszése jeléül remélem, a három méter magasan lévő csillár valami okból kifolyólag vastag WC-papír borítást nyert, egyébként, nem tudom hogy oldható meg a kivitelezése, mert pár tucat féldeci után az ember kissé imbolyog a létrán, de nekünk létránk sincs. Hosszú időbe telt, míg kebelbarátosnémmel levarázsoltuk onnan. Mellékes.

A hűtőben lévő többi tortára valaki jelentős réteget kent tört krumpliból, négy sarkába egy-egy csirkecombot szúrt, és pirospaprikával rávéste a battameg szócskát. Ennek a tettesére kíváncsi lennék, nem megtorlásból, csak gratulálni szeretnék. De komolyan. Különben is, a Názárovics krumplija, nekem nem mindegy?

Tovább: A szobaajtó belső oldalára alkoholos tussal valaki illetlen szavakat írt, vagy négyszázat. Örülök, hogy legalább nem kívülre, mert magyarázkodhattam volna az igazgatónak reggel. A fürdőszobában kérem szépen, érdekes látvány fogadott, mintha valaki zuhanyzott volna, csak a tusfürdőt a csempére kente. Nem baj. Úgyis koszos volt már. A WC-kagylóban volt egy fél pár fekete férfizokni, olyan negyvenesre saccolom a méretés, a tulajdonosának üzenem, hogy ne jelentkezzen érte, mert nem őriztük meg.

A felmosóvödörben krumplilevest véltem felfedezni, két opció tűnik fel a színen, vagy ott tartjuk mostantól, vagy pedig valaki előzőleg megette, csak utána meggondolta magát.

És valaki belehányt az új cipőmbe. Szerintem indokolatlanul. Hála az égnek csak a balba, legalább a jobbat még tudom hordani.

A másnap reggel a többségnek és a kevésbé tapasztaltaknak szerintem hasonlóképpen kezdődött, színes ásítással a WC-kagylóra borulva.

A disznóólból három és fél óra kemény munkával varázsoltunk újra szalonképes lányszobát. Köszönöm, hogy kényes helyekre, billentyűzetre, párnára, hűtőbe, falra senki nem hányt, sem borsót sem egyebet.

Kulisszatitkok

Nálunk az úgy van, hogy kétszer takarítunk hetente a szobában, amit én sokallok, Názárovits meg kevesell. Szerinte, most hogy elnök lettem, illene legalább háromszor takarítani. És ne mondjam többet azt, hogy szarok az illemre.

Nekem jut a vasárnap, neki meg a szerda. Holnap születésnapot tartunk. Az enyémet. Ezek a mondatok látszólag nem függenek össze egymással, pedig olyan szoros a kapcsolatuk, hogy sírni lenne kedvem. Vagy üvölteni egy jót a másik szobában. Csak az a baj, hogy szobáink összesített száma egyre rúg.

Már kitakarítottam, mire barátosném reakciója, kitakarít ő is. Holnap itt lesz Rácz, meg Popti, meg az Ikerfiúk, meg a Mosolygós, meg a Másik Elnök, meg Gyulus, meg a Sovány, meg a Cseppet sem Sovány, a Szőke, a Barna, a Jó Illatú, és még sorolhatnám. Szóval a végkövetkeztetés, hogy alapos takarítás szükségeltetik, és amit én művelek, az még közelében sem jár az elvártaknak, és különben is csak azért csinálom, hogy elkerüljem a verést. Názárovicsnyelven ennyi mindent tud jelenteni, hogy ő IS kitakarít.

Így legyen az embernek egészséges önbizalma. Csoda, hogy az enyém ennyire elburjánzott?? Zárójelben még megjegyezném, hogy a fent említett személyek a valóságban is léteznek, csak az igazi nevük vagy nem illett rájuk, v nem tetszett. Kivéve Ráczot, az ő neve eredeti, mások is így hívják.

A fentiekből arra lehet következtetni - tévesen! - hogy bokáig ér a szemét a szobánkban, és állandó verseny zajlik közöttünk, hogy ki tud meggyilkolni több patkányt a vonalzóval. Mondjuk a verseny az valós információ, jelenleg döntetlenre állunk. Nulla-nulla.

"A fürdőben is kitakarítok, lehet ki is klórozok, oda fog járni mindenki kezet mosni, pisilni, stb. Te, az egyik ikerfiúnak tartozunk egy hányással. Majd novemberben mi hányunk nála. Csak el ne felejtsük. Tudod, a tavalyiért. Idén mi vagyunk a sorosak."

Tudom. Mint egy ezeréves házaspár. Ilyenkor úgy érzem magunkat. Csak az a rossz, hogy nekem jutott a bácsi szerepe. A tennivalóit már részben elsajátítottam, nagyokat böfögni már tudok, csak a sört nem szeretem, és vakarózni se szoktam illetlen helyeken.

Remélem, holnap senki nem fog hányni. Vagy ha mégis, akkor legalább azt remélem, hogy nem fog mellé fröcsögni...