Pótvizsgaszezon

A pótvizsgák olyanok mint a gyümölcs, egyszer beérnek. Az a szomorú, hogy ezeknél az aratásoknál én valahogy mindig jelen találok lenni. De minden félévben. Na, jó, tisztelet a harmadik félévemnek, ott nem volt egy sem. De igazán nem rajtam múlott.

És úgy néz ki, fejlődni találtam valamicskét, egy hajszál választ el attól, hogy a bizottsági vizsgával is megismerkedjek. Remélem, megtart az a hajszál. Ez azért van, mert nekem egész nyáron eszemben sem volt a mai magyar, hogy a brant. Hát igen, szép barnára sültem, ami már jön le darabokban, de azt hiszem nagy ára lesz.

Négy napig nyammogtam azt a szerencsétlen grammatikát, a tűz vesse fel minden betűjét, és mégsem vagyok biztos benne, hogy sikerült a dolgozatom. Azt hiszem, ez inkább az én képességeimről állít ki egy szánalmasan vérszegény bizonyítványt.

Még ha elmélet lenne, az ember bevágja, és ámen. De neeem, ez gyakorlat, kérem szépen, hát mi vagyok én, Kótyuk Pista bácsi? Ezek magyar diplomát akarnak adni nekem év végén, többek között. Hát, minden erőmmel védekezek ellene, úgy látom.

Honfoglalás 2011

Elfoglaltuk a hont. Újra. Többen is pályáztak a szobánkra, lévén egy kitűnő állapotú szoba, még azután is, hogy a tavalyi évet egész végig benne laktuk. Én is. Ez a nem semmi. Igaz, hogy többen szemet vetettek a lakosztályunkra, de a barátosném hangosan és jól artikuláltan közölte, hogy aki ellenünk mer szállni, csontját töri. Tömören megmondta, mit gondol és kész. Laca nincs, faca se, laca-faca meg egyáltalán meg sincs említve.

A hon elfoglalásában nem volt túl sok szerepem, a barátosném más jellegű feladatokat bízott rám, lényegében annyi volt az én dolgom, hogy leplezzem tébolyodott mivoltomat és kontrolláljam a nyálműködésemet. Názárovits szerint nem kéne ilyen hangosan vihogni, mi vagyok én, ló? Hát, ha a kínai horoszkópot nézzük, akkor tényleg ló vagyok, és így nem keserít el, hogy egyik-másik jellemvonás időnként kiütközik belőlem. Csak farkam ne nőjön. Azt a párkapcsolatom nehezen viselné el. De ezek a tények a barátosnémat nem érdeklik, szerinte messziről süt rólam, hogy az elmém már nagyon régen megbomlott, és úgy érezte, ez veszélybe sodorhatja az eddig megszokott kollégiumi életszínvonalunkat.

Eh, megszoktam én már ezeket az előítéleteket. Végül is, száz szónak is egy a vége, (ezt a közmondást amúgy sosem értettem.) a lényeg az, hogy ismét mi uraljuk a tizenhetes termet. Ami olyan nagy, hogy keresztbe is meg hosszába is át lehet köpni. Egyszer kipróbáltuk, hogy a barátosném állt a szoba végében én meg az ajtóban és pont eltaláltam. Nem is tudtam hogy képes vagyok két métert köpni. Utána meg szaladni, mert a homlokon köpött egyén bizonyos szankciókat szeretett volna bevezetni a cselekedetemet illetően, amikre én nem tartottam igényt.

Jahaaaaj, lehet, hogy stréberül hangzik, de majd kibújok a bőrömből, hogy újra hallgathatom, milyen nőiesen horkol a másik ágyon ez a féleszű. És hogy nem férünk a szekrényben, mert ez, mert EZ nagy e-vel és még nagyobb z-vel az összes ruháját elhozta, és az én összes ruhám már nem fér. Mikor világosan megbeszéltük, hogy idén én hozom a ruháimat, ő meg csak azt amit hordani is fog. A barátosném szerint, amit én mondok, az nem megbeszélés, az a megbeszélés, amire ő azt mondja, hogy nem.
Ilyenkor mondom neki, hogy magyarul beszéljen, mert nekem csak egy érettségim van. Ilyenkor kezd el úgy vihogni, hogy egyáltalában nem lehet elleplezni semmilyen módon a bomlott elméjét, és mikor foglaljuk a szobát, félek, hogy negatívan leszünk elbírálva ebből kifolyólag...

Teniszkiralynő

Tudsz teniszezni? Persze! De jó, akkor péntekre lefoglaltam a pályát, kettőtől négyig játszunk egy meccset,jó? Tea félrenyel, szem kiguvad, köhög, mint az állat, és közben lázasan agyal, hogy na, ez alól hogy fogsz kibújni, te bamba? Nem lett volna egyszerűbb azt mondani, hogy szeretek teniszezni csak nem tudok? MI? De nem, Csilla sosem ismeri be, ha valamihez nem ért. Inkább meghal. Nagyon helyes.

Eljött a nagy nap, teniszidő, kicsit reszketett a bokám, hogy mit fogok csinálni. Amikor láttam, hogy a nézőtérre beült vagy harminc ember, rögtön jobban lettem. O, mondom, nyilvános égés lesz, nagyon helyes. Ha lúd, akkor legyen kövér. Nekikezdtünk a játéknak, küzdöttem derekasan, ahhoz képest, hogy már régen játszottam utoljára, én nyertem. Igaz előtte harminchétszer kikaptam, de nem számít akkora vereségnek, mert az egyik partnerem tapasztalt játékos volt, épp tegnap múlt tizenegy éves.

A nézőtéren többen is nekem szurkoltak, de annyi rálátásom volt a dolgokra, hogy sokkal inkább az motiválta őket, hogy rövid volt a ruhám, mint az ahogy értek a teniszhez. Az ütő úgy áll a kezemben mintha baseballozni készülnék. Nem oda készültem. Kikészültem.

Két óra után, mikor mar a rak színével vetekedtem, izzadt voltam, a hajam az arcomba lógott és apró csillagok ugráltak a szemem előtt, akkor a sofőr megkérdezte, hogy foglalja le a pályát jövő hétre is? Mondtam neki, hogy én vasárnap mar távozom ebből a csodás országból, sajnos, talán majd jövőre. Azt csak magamban tettem hozza, hogy amennyiben a jövőre szó alatt mostantól azt értjük hogy soha!

Összegezve az eredményeket, olyan teniszkönyököm lett, hogy Kurnyikovának sincs feszesebb, de ennek az volt az ara, hogy a jobb kezem teljes mertekben használhatatlan lett, úgyhogy bal kézzel gépelek és az orrommal.
Veszelyes dolog nyaralni menni, tegnap a kisujjam fagyott le a barlangban, ma az egész karomat vesztettem el, még a végén csonka-bonkán fogok hazatérni.

Vacc-vacc!

Ma barlangaszni voltunk, ami fantasztikus elmeny, eltekintve attol, hogy alig hallottam, amit az idegenvezeto beszelt, mert a fogaim ugy vacogtak, hogy mast nem is lehetett hallani. Hat igen, aki bamba, az zokni nelkul megy le a minusz harom fokba. Mert en vagany vagyok. Hat volt vaganysagbol boven. Az egyik kislabujjam meg most sem olvadt ki teljesen. Mert nem hallgattam az okosabbra, hogy oltozz fel, te bamba, mert lenn tenyleg nagyon hideg van. Aaa, ha kinn harmincot fok van, akkor nagyon fogom elvezni a tizenakarhany fokot par szaz meterrel lejjebb. Persze. Tizenvalahany, mi? Minusz harom! Hogyaza.

Raadasul tele volt deneverrel a felsobb retegekben, boszen remeltem, hogy legalabb egy beleakad a hajamba. Pechem volt, biztos nem szeretik a sampont. Ez volt eletem egyik leghosszabb masfel oraja. Es meg a vegen az idegenvezeto baratkozni akart, meg telefonszamot cserelni. Nem sok hija volt, hogy ott helyben elatkozzam. Mutattam neki a szederjes pofalemezemet, hogy takarodjunk mar kifele a napra, de nem ertette. Megkoszontem a megtisztelo ajanlatat es szepen elkotrodtam melegebb eghajlatra. Szo szerint.

Hazafele en vezettem egy darabon, a szerpentinen elottunk par biciklis tekert, ooo, mondom, ezek kozul legalabb egyet csukott szemmel is elutok, nyitott szemmel meg hatarozottan magasabb a talalati arany. Eleve mar az autoba se akartam beszallni, foleg nem elore. Az unszolasnak engedve vegul beultem, de eleresztettem egy mind meghalunk sohajt, legalabb az ovet mindenki jo feszesre kototte, es kapaszkodtak mint az allat. Nagyon helyes. Azt, hogy mind az ot biciklista a jarganyan maradt, kizarolag annak koszonhetik, hogy tul szeles volt az ut. En tenyleg mindent megtettem.

A nap kovetkezo fenypontja a nudista strand volt, majd kiesett a szemem. Most talalkoztam eloszor ezzel az eletformaval, fotokkal dokumentaltam, a baratosnem reszere, hogy o se maradjon ki semmibol. Juj, de meglepo dolgokat lehet latni. De tenyleg. Otven ev felett, mindenki egy-ket szammal nagyobb bort visel a testen, csak tudnam miert. Majd figyelni fogok erosen, nehogy az enyemet is kicserelje valaki mig alszom.

Joccaka Maca!

Uszunk, vazze?

Tegnap leellenoriztem az itteni vizet. Olyan mint masutt. A csuszdaknal eleg hamar eszrevettem, hogy en vagyok a legmagasabb, aztan mikor az egyik mogottem levo belecsokolt a fenekembe, rajottem, hogy a legidosebb is. Ugy csinaltam, mintha az egyik pottomnek lennek az anyja, igy nem volt annyira kinos. Aztan amikor odajott a verszerinti, szepen elszivarogtam.

Tovabba felvettem a surgosen beszerzendok listamra egy uj bikinit, na nem azert mert a regit kinottem, ilyenekkel mar reg nem altatom magam. Sokkal inkabb az kesztetett erre, h miutan lecsusztam a hosszu csuszdan, csobbanaskor kiesett a mellem a furdoruhabol vagy ket alkalommal. Nem erdekes, szep mellem van. De akkor is. A kolkok ne mondjak mar azt, hogy en a cicis utan jovok...

Megfurdettuk a macskat, nagyon boldog volt tole. Eszembe jutott, amikor a baratosnemmal a sajatunkat tisztogattuk. Nazarovits ugy vihogott, hogy kiesett a zuhanyrozsa a kezebol, es amig en turelmesen varakoztam, hogy muljon a roham, a macska rakaristolta fel Europat a karjaimra. Hat van igazsag? Dehogy van, meghalt Matyassal egyutt.

Egy kapcsolatban ket ember van: o meg en. A tobbiek nem szamitanak. Csak mondom, annak, aki esetleg mast gondolna. Nem erdemes beleutni az orrat, mert en ritkan utok, de ha utok, nagyot utok. Szoval furdoruha.

Megallapitasok

Azt a megallapitast, miszerint az ember hetven szazaleka viz, modositanam, a kovetkezokeppen: az egy ev alatti kolkok hetven szazaleka nyal aminek a fele okvetlenul az en ruhazatomon talal vegso nyugvohelyet. Nem a legjobb reklam arra, hogy eccer majd en is akarjak ilyet.

Gombasztunk ma, ami azt jelenti, hogy az en gombaim kozul igencsak elenyeszo mennyiseg kerult a kozos kosarba, mivel hogy harminc gomba utan talan volt egy ferges, amit ehetonek lehetett csufolni, a fergei nelkul. Pedig en annyira igyekeztem, de telleg. Ketsegbeejtoen hianyos a gombakrol birtokolt tudasom, a biologia tanarom sirna ha tudna.

Viszont, ezekbol a gombakbol en nem valoszinu, hogy enni fogok, mert teleszedtek a kosarat olyan fajtaval, ami gyanusan hasonlit a legyolo galocara, annak ellenere hogy nem piros hanem rozsaszines. Azt az egy gombat ismerem, na. Ezek meg aszongyak, hogy az jo gomba, na mondom, jol van, enm meg fiatal vagyok a halalhoz, ugyhogy inkabb eszek valami mast.

Kar hogy nincs itt a baratosnem, kicsit maganyos vagyok. Es tegnap egyedul kellett a macskat nyuznom itten. Legalabb Nazarovitsot is nyuzhattam volna melle. Felek bizonyos szavakat nagybetuvel irni tevedesbol, mert mindenfele ertelmet es jelentestartalmat beszel mogejuk, utana magyarazkodhatok. Engem a macskak egesz nyaron kisertenek. Otthon is van egy budos dog, Nemetorszagban is volt egy oriasi allat, Pragaban is itt van egy, neadjIsten megbaratkozzak veluk. Osszedolne a vilag.

Hello Prague!

Felvagos szoveg, ha azt mondom, hogy kipihenem Amszterdamot es Nemetorszagot Pragaban? Neeem. Inkabb a sok vodka/narancsot, amit a baratosnemmel magunkba eresztettunk az elmult par napban. Remelem, az anyjaek is olvassak. Hehe.
Megettem egy oriasi furt szolot, es pont az utolso szem volt rothadt. Persze, hogy azt is megragtam, mert nekem olvasni kell kozben. Nagyon helyes. Ugy, bamba!

A valtozatossag kedveert most WizzAir meg GermanWings helyett a StudentAgency/vel utaztam, ajanlom mindenkinek. Mar otodszor utaztam veluk, nem veletlenul. Igaz ugyan, hogy a tegnapi utamra emlekezni fogok, amig elek, szerintem, mert a szagokat meg most sem erzem tisztan. Mindjart megmagyarazom. Mogottem egy kellemes fiatalember ult, fulig ero mosollyal es vagy otven foggal a szajaban. Plusz/minusz ketto. Na, mondom, legalabb nem fogok unatkozni a hosszu uton. A joslatom bevalt. Tenyleg nem unatkoztam.

A bemutatkozo beszelgetes elso nehany perce utan akaratlanul is furcsa fintorba randult az arcom, a fiu remulten nezett ram, hogy miate, es en is remulten neztem volna magamra, ha ez nem utkozne nehany jelentosebb akadalyba. Valami szag olyan erovel csapott meg, hogy felteglaval sem lehetett volna tisztabb munkat vegezni. TejoIsten, mondom, mi doglott meg? Aztan gyorsan stabilizaltam az arcom izommukodeset, mikor felfedeztem a forrasat. A tokeletes uriember egy konnyed mozdulattal megszabadult a labbelijetol, amit szerintem mar evek ota nem cselekedett meg, es igencsak idoszeruve erett mar. Utoljara a ketezres evek elejen vegezhette el ezt a dicsoseges hadmuveletet. Nem akkor volt az a bizonyos robbantas?

Ember, ilyen kiparolgassal en meg eletemben nem talalkoztam, pedig par dolgot mar megeltem, leven hogy van egy ocsem. Tobbek kozott. Fontolgatom, hogy a jovoben elismerjem a versegi kapcsolatot, ami allitolag kozottunk fennall, es amit en kitartoan cafolok mar huzamosabb ideje. JObban mondva evek ota. Megjobban mondva, amiota elek.

Sok beszednek sok az alja, ha en beszelek akkor meg tobb, csak annyit akartam meg hozzafuzni, hogy bimbozo szimpatiamat csirajaban eltaposta a feltoro labszag. Szepen elkoszontem, fejfajasra hivatkozva, ami igaz is volt, mert olyan migren tort ram, hogy azt hittem, ott pusztulok el. Azt megsem mondhattam, hogy hallod, ember, olyan szagod van mint egy orgenak. A szagloszervemet tonkretetted, tobb karosodast nem akarok, inkabb ulok maganyosan.

Rajottem arra, hogy aki nalam probalkozik, ne remeljen sokat. Hosszu listam van arrol, aminek megfelelni minimum. Es a tegnapiak utan, ez a lista meg bovult egy felmeternyit, olyan dolgokkal, amikrol sosem hittem volna, hogy szukseges lenne megemliteni. De pedig.