2011. augusztus 26., péntek

Teniszkiralynő

Tudsz teniszezni? Persze! De jó, akkor péntekre lefoglaltam a pályát, kettőtől négyig játszunk egy meccset,jó? Tea félrenyel, szem kiguvad, köhög, mint az állat, és közben lázasan agyal, hogy na, ez alól hogy fogsz kibújni, te bamba? Nem lett volna egyszerűbb azt mondani, hogy szeretek teniszezni csak nem tudok? MI? De nem, Csilla sosem ismeri be, ha valamihez nem ért. Inkább meghal. Nagyon helyes.

Eljött a nagy nap, teniszidő, kicsit reszketett a bokám, hogy mit fogok csinálni. Amikor láttam, hogy a nézőtérre beült vagy harminc ember, rögtön jobban lettem. O, mondom, nyilvános égés lesz, nagyon helyes. Ha lúd, akkor legyen kövér. Nekikezdtünk a játéknak, küzdöttem derekasan, ahhoz képest, hogy már régen játszottam utoljára, én nyertem. Igaz előtte harminchétszer kikaptam, de nem számít akkora vereségnek, mert az egyik partnerem tapasztalt játékos volt, épp tegnap múlt tizenegy éves.

A nézőtéren többen is nekem szurkoltak, de annyi rálátásom volt a dolgokra, hogy sokkal inkább az motiválta őket, hogy rövid volt a ruhám, mint az ahogy értek a teniszhez. Az ütő úgy áll a kezemben mintha baseballozni készülnék. Nem oda készültem. Kikészültem.

Két óra után, mikor mar a rak színével vetekedtem, izzadt voltam, a hajam az arcomba lógott és apró csillagok ugráltak a szemem előtt, akkor a sofőr megkérdezte, hogy foglalja le a pályát jövő hétre is? Mondtam neki, hogy én vasárnap mar távozom ebből a csodás országból, sajnos, talán majd jövőre. Azt csak magamban tettem hozza, hogy amennyiben a jövőre szó alatt mostantól azt értjük hogy soha!

Összegezve az eredményeket, olyan teniszkönyököm lett, hogy Kurnyikovának sincs feszesebb, de ennek az volt az ara, hogy a jobb kezem teljes mertekben használhatatlan lett, úgyhogy bal kézzel gépelek és az orrommal.
Veszelyes dolog nyaralni menni, tegnap a kisujjam fagyott le a barlangban, ma az egész karomat vesztettem el, még a végén csonka-bonkán fogok hazatérni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése