Utinaplo 6. fejezet

Az a baljos megerzesem tamadt, hogy meg fogom banni ezeket a marha nagy zabalasokat. Meg csak egy hete vagyunk itt, de en mar hiztam ket kilot, pedig eleg erdekeseket esznek itt az emberek. Es vajon a baratosnem mennyit hizott? Harminc dekat! Hat van igazsag???

Az eccakai eletrol annyit, hogy csak egy vodka/narancsot ittunk osszesen a baratosnemmel, meg egy tequilat, mert tobbet nem mertunk. Ezeknek az osszetevoit legalabb ismertem. Sokan megbamultak, egyreszt mert nem voltunk szokek, masreszt a baratosnem sugarzasa kilometerekre hatott, na egy kicsit lehet az enyem is. Nagyon lomposak itt a csajok, es olyan tehenkek, hogy csak a csengo hianyzik a nyakukbol. De komolyan. Meg akkor is, ha egy ilyen mondatot nem lehet komolyan venni.

Ma voltunk a Delfinariumban, leirhatatlan elmeny. Igazan. Gyonyoruek a delfinek, a rozmarok es a fokak is. Igaz, hogy annyit bofogtek es olyan hangosan, hogy a gyomrom felfordult tole. Nazarovits letorkolt, hogy nem bofognek te hulye, hanem igy beszelnek. Mondtam neki, igaz, hogy en nem tudok ilyen szinvonalu teljesitmenyt nyujtani, de azert megteszem ami a kepessegeimbol telik. Savanyu keppel helyeselt, hogy sajnos, ezeknel a teljesitmenyeknel, valamilyen okbol kifolyolag o mindig jelen van.

Szombaton mar otthon leszek, lassan neki kell allni es begyujteni a szuvenireket. Az egyik uzletben lattunk Ukrajnabol importalt cukorkakat, a baratosnem azon vihoraszott, hogy o egy csomag hazait fog vinni szuvenirkent. Pedig ma az osszes gyogyszeret beszedte. Lattam.