Názár, a rettegett

- Szia! Mit csinálsz? Megint takarítasz? Sokszor látlak este takarítani, ilyen rendszerető vagy?

- Aha, ez az egyik ok, amiért takarítani szoktam, nagyon szeretem a rendet. A másik oka meg, szerinted megúsznám élve, ha Názár arra jönne haza, hogy nincs fényesre vikszolva a padló? Hát szerintem nem. Már az ajtóból kettéharapna. Még a csomagjait le se pakolná, de én már kettétört gerinccel pislognék valamelyik sarokban.

- Igen? Nem is nézem ki belőle.

- Á, dehogy. Csak én találom ki ezeket, mert szeretem mikor sajnálnak az emberek, hogy milyen sanyarú sorsom van, és szeretek röhögni.

- Komolyan?

- Nem, bazeg! De úgy látom, most nem sikerült valami fényesen a takarítás, úgyhogy jobb lesz, ha eliszkolsz, mielőtt te is kapnál egyet-kettőt.

A fiúcska fülét-farkát behúzva elsompolygott a folyosó végén lévő szobájába, és még azt is hallani véltem, hogy kétszer kattant a zár.