Intimgyanta

Először is elnézést kérek mindazoktól, akik azt hitték, több eszem van ettől. Sajnos tévedtek.

Szubjektív vélemény következik.

Egy elvakult pillanatomban arra gondoltam, kipróbálom én ezt az intim gyantát. Annyian dicsérik, nekem meg pont van egy szabad félórám, megnézem ezt magamnak közelebbről is. Azt még nem tudom, hogy a nagy nyári hőség okozott-e visszafordíthatatlan káros folyamatokat az agyamban, amitől az embernek nem csak a veséi állnak le, de a zsírja is olvadásnak indul vagy pedig magamtól vagyok ennyire hülye. Ha kiderítem, szólok. 

Egészen eddig a nagyjából beszámítható, többnyire józan gondolkodású emberekhez soroltam magam, aki képes megfontoltan dönteni. Legnagyobb bánatomra most kiderült: amelyik csoportba én tartozom - az olyan ritka, hogy a közepén egy szál magam állok. Még padtársam sincs, akire pisloghatnék. 

Hol is tartottam? Ja, igen, a gyantánál! 

Szépen felültem a kínpadra, ártatlanul elhelyezkedtem és nagyon kellemesnek tartottam a meleg gyantát a bőrömön, míg a kozmetikusom bele nem tapasztott egy vászondarabot és egy kedves kis gesztussal hirtelen fel nem tépte. Először nem értettem ezt a kibírhatatlan fájdalmat, amitől elsősorban a szememből kezdett el hullani három liter könny, majd a beszédközpontom is felocsúdott a sokkból és nem annyira kedvesen kérdeztem, hogy ez mégis mi a fasz volt? 

Miután tisztáztuk, hogy a gyantázás így működik, nagyon hamar elkezdtem aktívan felhasználni a vulgáris szókincsem legjavát és hálát adtam az Istennek, hogy nem hiába gyűjtögettem olyan kitartóan a válogatott erkölcstelenségeket, végre teljesen indokoltan használhattam őket. 

Sovány vigasz. 

A hátsó fertályomnál biztos voltam benne, hogy legalább három méter béltől is megszabadított a kozmetikusom, nem csak a szőrtől, de azzal úgy voltam, hogy egy felnőtt ember nagyjából nyolc méter béllel rendelkezik, nekem még marad öt, az elég. Különben is, mire ez a fene nagy flancolás? Spórolni kell. 

Esküvő előtt állunk, én meg dagadt vagyok. Három méter bél nagyjából öt kiló, még a végén legközelebb is eljövök gyantáztatni. Ha még azt is hozzászámolom, hogy másfél vödör zsír is leolvadt rólam mire végeztünk, kiderül, hogy életem legjobb döntése volt ez a tortúra. 

Mikor az intimgyanta kezdett igazán meghitté válni, volt egy pillanat, ahol nem voltam biztos benne, hogy én ezt végig bírom csinálni.  Megijedtem kicsit, mert úgy éreztem, mintha leszakadt volna pár alkatrész az én intim részeimről. Azt meg elég nehezen viselte volna a jövendő házasságom, ha egy sima gyanta után hazaállítok az intim szerveim nélkül. Fel is ültem hirtelen, hogy számot vessek a veszteségekkel és lássam, előreláthatólag hány év után szabadulnék, ha egy hirtelen mozdulattal elpusztítanám ezt a kedves kis kozmetikust és messzire szaladnék a félig gyantázott sejhajommal. 

Sajnos egy emberélet sokba kerül, én meg szegény vagyok, mint a templom egere, mert kereken egy hónap múlva száz ember vacsoráját fizetjük, amire az emberem szorgalmasan emlékeztet is, mikor akaratlanul rápillantok egy magassarkúra, nehogy véletlenül elfelejtsem és megfogalmazódjon bennem a vágy, hogy abban tipegjek haza a boltból. 

Szóval szomorúan visszafeküdtem a helyemre és az eszméletvesztés határán számoltam vissza hárommilliótól, abban reménykedve, hogy mire eljutok a nulláig, végzünk. 

Úgy is lett. 

Miután félájultan hazavánszorogtam, arra jutottam, papírra vetem én ezt a kedves kis élményt, ha majd szülni támad kedvem, el ne felejtsem jól megrágni, mert úgy hallottam, ott útközben az ember már nem nagyon tudja meggondolni magát.