Ha már eccer itt ez a blog, kénytelen vagyok kezdeni is vele valamit. egyébként hangsúlyozom, azér' lett, mert tanácsolták és mert én is szerettem volna, hogy már legyen, mint kárpátaljai értelmiségutánzatnak, illene. Ezeket nem azért írom egyébként, mert aki kényszerített, az itt áll mögöttem és diktálja, hanem azért mert így van.
Olvasok mostanában sokat, mert egyrészt kell, másrészt meg élvezem. Nagy Zoltán Mihályt olvastam egész hétvégén, a trilógiát meg a novellásköteteit. annyit fűznék hozzá, hogy egyszer majd szeretnék úgy tudni, ahogy ő tud. két kedvenc idézetem lett is tőle. (egyébként a trilógiát már olvastam pár éve, de a novellákkal most találkoztam először.)
tehát a két kedvenc, hátha másnak is tetszeni fog:
"Isten és az én akaratom máma egybeesett. ezután mindig így legyen." (NZM: Páros befutó) Két évfolyammunkával a hátam mögött, még mindig nem tudok hivatkozni normálisan, ember módra. kezdem kellemetlenül érezni magam.
"rendet teremt a nyugalom, hiszen hív a falud, a fajtád, és te futsz boldogan vissza a csordához." (NZM: A teremtés legnehezebb napja)
Itt ismét érvényes a hivatkozásokra tett megjegyzésem.
Na, azt hiszem mára ennyi.
Jóccaka!
Itt vagyok, és nézem. :) Tuti jó lett! Azért a terrornak állj ellent, nehogy a végén még olyasmire kényszerítsenek, amit nem akarsz! XD
VálaszTörlésK. Sylvia
:DDD Köszi Sylvia! :D Tudod milyen érzésem lett most, mint amikor jön a húgom, hogy nézd mekkorát tudok ugraniiii, de nézzeeeed, lááááátod???? :D
VálaszTörlés