Popti meg a bandája

Írtam Poptinak egy dalt, kértem, hogy adja elő majd...

Egy fenét, nem kértem én semmire, szívességből írtam neki pár sort, ő meg lopott hozzá zenét valahonnan. Na, de ez már nem az én dolgom. Meg egy pötikét illegális, úgyhogy távol is maradok tőle.

Az egész úgy lett, hogy Poptinak van hivatalos neve is, amin nyilvántartják a bordélyházakban, börtönökben, ilyen helyeken, ez az István, még tán az édes szüléje is így hívja, de ebben nem vagyok száz százalékig biztos.

Azért lett Popti, mert Názároviccsal így döntöttünk a sorsa felől. És kész.

Egy pötikét hosszabb a történet, de a lényeg ennyi. Poptinak hívjuk már egy ideje, van ennek továbbfejlesztett kicsinyítőképzős alakja is, a Poptika, csak hogy egy kicsit megvillantsam a filológusi vénámat is, és mikor egyszer rákérdezett a delikvens, hogy mégis honnan eme dicső elnevezés, akkor kénytelenek voltunk színt vallani, kedvenc barátosnémmal, hogy unalmunkban, két államvizsga között böngésztünk a gúgölben, és nem találtunk semmit.

Aztán még böngésztünk, és találtunk egy szanszkrít névgenerátort, ahová be lehet írni mindenféle magyar nevet, és kiadja a jelentését szanszkrítül. És az István szanszkritul úgy van, hogy Popti. Hát ezért lett Popti.

Csak azt sajnálom, hogy ez most kiderül, hogy ezt füllentettük a keresztelőjével kapcsolatban, és a legszomorúbb a történetben, hogy még csak nem is igaz, hogy van olyan névgenerátor. De kár. Pedig nagyon jó lenne. Lehet, kitalálunk Názároviccsal egy olyat. Jól jönne.

Amúgy Popti csak szabadidejében bolond gitáros, akinek nem képzeletbeli tetoválásai vannak, hanem eredetiek, meg zenekara, civilben a történelemtanszék munkatársai közé tartozik. Időszámításunk előtt, nekünk is tanított valami jelentéktelent. De ki emlékszik már arra?

Tényleg írtam neki egy dalszöveget, és hosszas rimánkodására,  ma a barátosnémmal meghallgattuk egy próbájukat. Sajnos a zenekar tagjainak a nevét nem jegyeztük meg, több okból is. Első indok: úgysem látjuk őket többet. Második indok: pocsék a névmemóriám. Harmadik indok: mire?  Szóval, a zenekar névsora az alábbiakban olvasható, adtunk nekik saját nevet Názároviccsal.

Legelőször is:

- POPTI, akiről fentebb már szó esett, ő énekel, bele a mikrofonba, nem tudom, hogy kell ezt szakszóval mondani, de mindegy is, mert olyan hangosan szól az a három gitár meg a dob, hogy nem hallani, úgyhogy nem lehet tudni, hogy a dal szövegét mormogja, vagy a negyvenkettedik zsoltárt, vagy a termékenységi táncára gyakorol.

Következő tag:
- ZSILETTES, aki gitározik, legalább nyolcvan foga van, amiket minden mosolynál kivillant, és egy zsilett alakú medál lóg a nyakában, óriási tetoválás van a karján, biztos sírt, míg elkészült.

Van még egy gitáros:
- LIBEGŐ, azért hívjuk így Názároviccsal, mert a hosszú haját hátul kis gumival összefogja, és amikor ment előttünk az utcán, olyan érdekesen libegett, és ezért. Amúgy mindenkinek hosszú haja van a kórusban, kivéve Poptit, mert neki hosszú szakálla van, vagy mije, de a haja úgy áll, hogy mikrofonra hasonlít a legjobban a feje tőle.

És a zenekar legjobb része,
- A DOBOS, akit nem kereszteltünk el másképp, mert csak bámultuk, hogy milyen jól játszik, időnként megtöröltem barátosném szája sarkát, mert valahogy nyálas lett, meg néha az enyémet is. A dobossal csak egy baj volt, az hogy házas. De dobolni nagyon tud.

Egy kétszer háromméteres helyiségben próbálnak Poptiék, ezt csúfolják próbateremnek, jó hogy nem hangárnak, nem? Itt helyezkedik el egy óriási dobfelszerelés, három gitár és a hozzájuk tartozó gitáros, akik közül Popti másfélnek számít, mert egy kicsit molett, és két akkora hangfal, vagy mi, hogy én először azt hittem, hogy szekrény. Ja, és még egy dívány is elhelyezkedik ott, amin mi helyezkedtünk a barátosnémmal, előbb még hallásunk teljes birtokában, utána teljesen megfosztva tőle. És még csodálkoztunk, hogy Popti kiabálva beszél. Hát szegény nem is tud másképp. Süket.

Ja, és a hangár tojásos dobozokkal van kitapétázva, mert az szigetel. Vagy, mert abból volt sok otthon. Nézőpont kérdése.