2011. július 21., csütörtök

Ez nem az én napom, le se tagadhatom...

Én nem tudom, hogy ezzel a macskával mi van, de tegnap a húgom lába helyett az enyémre karmolta rá a fél ábécét. Igaz, hogy azért kapaszkodott a combomba, mert az emeletes ágyról lehessegettem és fenn akart maradni. Azóta már keservesen megbántam ezt a hessegetést, de a karmolás még mindig ott van.

Létezik olyan,hogy az ember beletöri a fogát egy gumicukorba? Ja, és nem több éves multra visszatekinto gumicukorra gondolok, hanem csak egy frissen kibontottra. Jelentem, létezik. Nekem sikerült, mielott kedden elrepülök Németországba, még egy vagyont hagyok a fogorvosnál. Nagyon helyes.

Apáék szerint igazán megtanulhatnék már ember módra enni, semmi szükség arra, hogy egyszerre tizenhét gumicukrot tömjek a számba, még akkor se, ha fér. Annyit ettem belole, hogy rosszul vagyok. És még milyen rosszul leszek, amikor fogom látni, hogy a többi lányon egyáltalán nem reng a has, ha szaladnak a vízparton bikiniben. Ej, de bánni fogom ezt a sok gumicukrozást. Minden alkalommal megfogadom, hogy nem zabálok annyit, és minden alkalommal megszegem, és még többet zabálok, mint elotte. Akkoris, ha két ”zabálok” egy mondatban már stílushibának számít.

Tegnap bontottam fel a zacskót, elmondanám, hogy egy egész kiló volt benne, mindenféle színu, ízu és mennyország illatú, mostanra már csak hét darab árválkodik az alján. Na, jó,mondjuk foghatnám arra, hogy öten vagyunk a családban, és az öcsémet egész nyugodtan lehet kettonek számítani, meg arra is, hogy néhány darab leesett és azokat már nem ettem meg, mert mióta macska van a házban, azóta nem eszek a földrol. Leszoktam. De ez még mindig nagyon kevés. Sajnos vagy hetven dekával nem tudok elszámolni. Az nem olyan sok végülis, nem? Még a végén kénytelen leszek fontolóra venni, amit az ember már idotlen idok óta hangsúlyoz, és amit én idotlen idok óta nem veszek komolyan az evési kényszeremmel kapcsolatban.

Most is, mikor elmentünk Názárovits-csal pihenni egy kicsit Amszterdamba, az ember nem úgy búcsúzott el, hogy kicsim ne pasizz, hanem ehelyett azt mondta, hogy kicsim ne egyél sokat. Kíváncsi lennék, hány férfi mondaná ezt a világszép nojének nyaralás elott. Még akkor is, ha én nem vagyok világszép.
Azért annyit tanulságot levontam, hogy nem éri meg egyszerre tizenhét gumicukrot rágni. Beérem tizenhattal is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése