Na, hol is kezdjem? Legjobb lesz az elején. És nagy hézagokkal, mert sok dolgot örökre titokban kell tartanom. Nem tudom meddig fogom bírni. A legeslegeleje az volt, hogy életem egyik legnagyobb baklövése volt elhinni, hogy Csapon tök jó lesz átkelni. Egy veszettség elleni oltás jobb lett volna. Vagy egy ménkűcsapás. Esetleg kettő. Szóval csak annyit árulhatok el, hogy a barátosném összes ruháját átforgatták. Még azokat is. Már mióta mondom neki, hogy rettenetesen kábítószercsempész képe van, nem hiszi. Most itt volt a bizonyíték. Ja, és ő kapta azt a vámost, aki olyan morcos volt, hogy csak na. Valószínűleg a rendszeres nemi élet hiányának köszönhetően. De ezt már nem kérdeztük meg, mert örültünk volna, ha átengednek.
Utána a váróteremben megörültünk, hogy van egy szabad lóca, rátelepedtünk reggebédelni. Az örömünk kicsit korai volt, alighogy szétpakoltunk: szalonna, hagyma, bicska, ahogy illik, a szembelévő ajtó kinyílt, kilépett rajta egy bácsi a kezét törölgetve, mi meg prímán ráláttunk egy piszoárra. Fordult egyet a kenyér a számban, na. Ez van, ha Názárovits választ lócát. És lekéssük a vonatot, ha én.
Na még néhány információ, zuhogó esőben érkeztünk meg Dunaalmásra, én röhögve, Názárovits csíkosan, mert a hajáról a festék leolvadt. És az arcára csorgott. Aztán később a zuhanyzásnál akadt néhány probléma, mert a gyógyvíz kicsit tojásszagú. Záptojásszagú. A barátosnémnak nem annyira teccett. Aszonta nem is fog mosdani itt, amíg itt vagyunk, de ebbe még én is beleszólok. Ma takarítottunk egész nap, hogy valami hasznot húzzanak belőlünk, ne csak a kenyeret pusztítsuk.
Holnap vizsgázom Tatabányán, remélem sikerülni fog. Nagyon izgulok. Kérem szépen-pen, hogy gondoljatok rám. Ha csak feleannyi ember fog szurkolni, mint ahány állandóan olvas, elégedett leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése