2011. július 18., hétfő

Utinapló 7. fejezet

Na, végre itthon, végre harminc fok, végre mogorva határőr, valamint udvarias emberek, akik szívesen leemelik a bőröndömet a vonatról, olyan szöveg kíséretében, hogy ilyen gyönyörű hölgynek bármikor, és eközben a ráncos, kövér felesége ott áll mellette, és engem méreget. Názárovits meg ösztökél, hogy siessünk, mert nem lesz jó vége, ha az asszony ránk ül. nem mintha külföldön nem lettek volna kedvesek meg udvariasak, de azért legközelebb melltartót is veszek.

Ja igen, találós kérdés: a barátosném ül a vonaton, tébolyodottan néz maga elé, a szemeit forgatja és közben az ujjain számol valamit hangtalanul. Mi az?
Senki többet, harmadszor? elárulom: azon pörög az agya, hogy vajon a határon mi miatt nem fogják átengedni? számolja, hogy útlevél megvan, pénz megvan, telefon megvan, táskák megvannak, Csilla megvan. Úristen! Csilla hová lett??? Ez így viccesen hangzik, de kicsit korlátozva érzem magam, amikor egy-két közvetlen mondatot intéz hozzám, visszatérésem után a fülkében, pedig én csak elmentem oda, ahová a király is gyalog jár. Nem érdekel, majd elmész otthon! Na. Nem nagy dolog 17 órát kibírni, igazán. Még jó, hogy nem vagyok terhes, szaladgálhatnék félóránként. Aszongyák azoknak már nem is zárnak jó az izmaik. Hallod, Oxa? :D Te jó ég, de félelmetes...

Furcsa egy kicsit itthon, de már kezdek belerázódni, minden a régi: a szobámban nem férünk, az öcsém is most jött haza, a húgom még mindig abajgatja a macskát, a macska még mindig harap, minden rendben.

Na, a szuveníreket nagyjából szétosztogattam, a jellegzetes holland cukorkákra a húgom kimondta a lesújtó véleményét, szerinte hányásízűek. Egyébként nem tudom, hogy az ilyen tapasztalatait honnan meríti, mi nem tartunk alkoholt a házban. Elérhető helyen.

Egy hét múlva Németországba repülök az emberrel, azt kicsit veszélyes lesz kommentálni, mert a nővére állandó követője a blogomnak... Na, de majd csak kitalálok valamit.
A nap nevezetes eseménye, hogy a macska akkorát karmolt a húgomon, hogy nem látom a végét. Ja, hogy ez mindennapos nálunk?

Jóccaka Maca!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése