Voltam otthon, mert egy hónap után már illik. meg a készleteim is erősen megcsappantak már. és már majdnem elfelejtettem hogy néz ki a húgom. emlékezetes hétvége volt, annyi szent. először is, kinyitottak a virágok, ami kellemesen színessé varázsolta az udvart. több változást is észleltem az házba. az első, hogy a rohadt macska úgy megnőtt, hogy majdnem felborítottam a széket, mikor elvonult mellettem. a második, h a húgom is úgy megnőtt, hogy elméláztam egy röpke pillanatig, hogy ilyen hosszú ideig lettem volna távol?
Aztán kicsit megverekedtünk a legjobb székért az asztalnál, ami nyilvánvalóan engem illet, de a húgom valamiért nem osztotta a nézőpontomat. apáék jönnek azzal, h mindig csak sorvasztom azt a gyereket, kikérem magamnak. igazságos küzdelemben kerekedtem felül. csak a bal kezemet használtam és a hármas számú gyilkos ábrázatomat. ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy én győzzek. sokkal jobb érzés azzal a tudattal ebédelni, hogy ma is megríkattam egy hatéves gyereket.
Ja, még amit említésre méltónak tartok, hogy a macska megharapta a gyereket. nem tudom, jellemző tulajdonsága ez a macskáknak? mindenesetre a húgom olyan vicces volt, hogy muszáj volt röhögnöm, amit ő nem méltányolt annyira. leírhatatlan látvány. és kénytelen voltam elfordulva röhögni, h ne törjön össze a kis lelke. de a hátamon is láccott. aszonta. Csilla, de nevetsz, nevetsz, látom a hátadon! Látom! Csilla, nevetsz, akkor is nevetsz! Vicces volt, na.
Jaj, jó kis családom van nekem azért. :)
Jóccaka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése