Különvélemény

Sajnos most csak egy gyors jelentésre futja, amíg a barátosném szunnyad, egy perc szabadidőm nincs. Gyűjtést szervezek annak érdekében, hogy vegyek egy újat, mert ez a régi már elég sokat szájal. Nehezen viselem az ilyesmit mostanában. Mindenki nekem szájal. Én meg hallgatok, mert jól nevelt vagyok, de csakis ebből az okból kifolyólag. Én azt hittem, a diploma előtti év nyugis lesz meg laza. Hogyne. Idén a vizsgaidőszak két évig tart. Minket sajnos nem kérdeztek meg, mikor határoztak efelől.

Szerény személyem, azaz én, meg a barátosném, (az másfél összesen), szóval mi úgy gondoljuk, hogy egészen elegendő lenne három tantárgy, szakonként. Irodalom, grammatika, meg TTP, ami a magyar szakot illeti. Ami az angolt, ott beszédgyakorlat, grammatika és amerikai irodalomra koncentrálnék, és hagynám a fenébe az összes kreditpótló szarságot, amivel az ember semmit nem ér. De tényleg semmit. Ez a véleményem. Lehet cáfolni. Vagy helyeselni. Megjegyzem az utóbbira jobban igényt tartok. Illetve csak arra tartok igényt.

Az lesz a legeslegjobb, mikor az államvizsgán azt fogják mondani nekem, hogy sajnos Csilla, ez most nem sikerült, meg azt is, hogy jöjjön vissza jövőre, vagy tudja mit? Inkább ne is jöjjön egyáltalán. Na.

November második szombatján átesek életem első konferenciáján, ahol én is makogni fogok valamit a katedra másik oldala mögött. A sok embernek, akik közül egyiknek sincs olyan kevés ész a fejében, mint teljesen szerénytelen énmagamnak. És akik már mind letettek valamit az asztalra. És nem csak az izzadt tenyerüket, mint én.

Remélem, az összes beszédhibám előjön. És még bónuszként néhány. Éjjelente már rosszul alszom, verítékben fürödve ébredek arra, hogy felsültem, elfelejtettem a beszédemet, elkezdtem dadogni, vagy ami még ezt is túlszárnyalja, előjött a hisztérikus vihogásom, ami a legeslegrosszabb minden elmebajra utaló tünet közül, aminek a produkálására képes vagyok. Szóval, kellemesen alszom mostanában, na. Már ezernyolcszázszor megbántam, hogy jelentkeztem, é szívesen visszavonulnék, csak az a baj, hogy már nincs hová. így hát, már csak az maradt, hogy kiálljak és hülyét csináljak magamból, ami teljesen nyilvánvalóan kitűnően fog alakulni, hiszen egész életemben erre gyakoroltam.

Na, és miért, mégis miért van ez? Azért, kérem szépen, mert hiú vagyok, és kellenek a pontok az ösztöndíjhoz. Hát, erre az előadásra, egy negyedet fogok kapni szerintem, azt is csak azért, mert szép vagyok. Mire valók a barátok, ha nem arra, hogy a fentiekhez hasonló módon biztassák az embert?