Pizza kontra Názárovits

Az úgy van, hogy igazából meg kéne dicsérnem Názárovicsot, mert belevágott a pizzasütésbe, amit én igyekeztem mindig is elkerülni, mert elég nagy a rizikófaktora annak, hogy még a tepsit is ki kell dobni. (Ja, egyébként Názárovits ts-sel, cs helyett, de azért írom így, mert egy: egyszerűbb, kettő: nem tudom pontosan hogy kell csatlakoztatni a ragot a nevéhez.) Szóval, igazából meg kéne dicsérnem, de az nem viselné el a lelkem, úgyhogy inkább csak megosztok néhány információt ezzel kapcsolatban. Miután belevágott ebbe a nagy feladatba, és még utánabb, mikor el is készült vele, mi is belevágtunk a pizzába, igaz, hogy a kis baltával, mert a disznóölő kést még az elején kicsorbította a kukoricakonzervnél, és mikor még megpróbálkozott azzal, hogy elválassza a pizzát a tepsitől, a kés beadta a kulcsot és felháborító egyszerűséggel kettétört. Pff.

Óvatosan rágcsáltunk, mert én így is hadilábon állok a fogorvosokkal, és igyekszem elkerülni azokat a helyzeteket, amikkel elő lehet provokálni ilyen körülményeket. Sajnos, most elhagyott a leleményességem, és a gyomrom is olyat korgott, hogy Názárovits ijedtében hátralépett, egyenesen bele a teás kancsóba, szóval nem tudtam kibújni sehogy. Hogy rövidre zárjam a témát, a helyzet az, hogy amit nem bírtunk megenni, (két és fél pizza) azt felszegeztem az ágya fölé egy százas szeggel. Ha bepenészedik, azt fogjuk mondani mindenkinek, hogy egy spanyol festmény. Élethű. Két hét kb. míg észreveszi. Tapasztalat. Ha elköltöznék, nem biztos hogy feltűnne.

Megosztottam ma az éccsapámmal, hogy nem túlzottan higiénikus megfogdosni a kilincseket a patikákban, meg mosdókban meg ilyen helyeken, mert ki tudja ki járt ott előtte, és különben is pfúj. Apa szerint, ő nem nyithatja lábbal az ajtót, mint én, mert egy kicsit idősebb már és sokkal intelligensebb, mint én bármikor is leszek. És egyébként is, a kilincs arra való, hogy a segítségével bemenjünk az ajtón. Én másképp szoktam bejutni, általában beslisszolok valaki mögött, hogy hozzá se kelljen érnem a baktériumok melegágyához. És amikor rám zárja az ajtót, akkor olyan szemrehányóan nézek, hogy szegény szerencsétlen percekig dadogja, hogy mennyire sajnálja, míg kegyesen megbocsátok. Ha szép fiú, akkor még néhány könnycseppet is kipréselek. Názárovits szerint egy aljas csaló vagyok és hogy nem sül ki a szemem. Én sem értem.

Na nem játszok én mindig ilyen aljasul. Van amikor ráteszek egy lapáttal. Arrogáns vagyok és magabiztos továbbá beképzelt és feltűnő, sajnos több nem jut eszembe, hirtelen, de ha itt lenne a barátosném, egy szuszra ledarálna még vagy háromszáznyolc jelzőt. Addig játszom, míg az áldozat egyszer csak rádöbben, hogy elveszett. És onnan kezdve én diktálok. Ja, hogy ez már most van?

Szóval, pizza-Názárovits egy-null.