Boldog Nyulat!

Húsvét itthon
(I. felvonás)

A nyúl ünnepe a mi családunkban áldott Feltámadás ünnep, ha nem tudnám, és igazán lehetne már huszonegy évesen annyi eszem, hogy ezzel tisztában vagyok, és nem fertőzöm ezt a szerencsétlen gyereket feleslegesen, habár nekem beszélni, az olyan, mint a falnak, és különben is mit képzelek magamról? És nem szégyellem magam?

Húsvét itthon
(II. felvonás)

— Csillus, már reggel van, hét óra tizenkilenc perc, te még alszol?
Nem akarom meghallani, ezért úgy teszek, mint aki tényleg nem hallja, habár amekkora hangerővel a húgom dolgozik, csak súlyos halláskárosultaknak lenne esélye erre. A gyerek nem lát életjeleket, ezért tovább fokozza a hangerőt, és az agyvizem hőmérsékletét. Mellékesen.
— CSILLUS! ALSZOL?
Nem, basszus, halott vagyok. Majd hétfőn támadok. Erre már úgyis volt példa. (Hát semennyi eszem nincs, egyáltalán? Hát nem szégyellem magam? Mars a szobámba!) A vésztartalékaim maradványainak igénybevételével nem moccanok, és remélem az apokalipszist, az armageddont, a világvégét, vagy bármit, ami megszabadít ettől a hangzavartól, és nekem adja azt a hőn áhított öt percet. De nem történik semmi, azt leszámítva, hogy a húgom két kis ujja közé csippenti a szemhéjamat, hogy leellenőrizze, hogy nem szimulálok-e. És amikor hirtelen kimeresztem a még ép szememet, megrezzen, és a szempilláit rebegtetve, meg a foghíjas mosolyát rám villantva közli:
— Csillus, már reggel van, felkelhetsz! Kenjek neked vajas kenyeret?
— Nem szeretem a vajas kenyeret. Neked meg tilos a hűtőt nyitogatni, mert sose zárod be.
— Akkor mit csináljak?
— Csinálj sült libacombot tormával, vagy spagettit, de csak vékonyan reszelj rá sajtot, mert nem szeretem, ha tocsog rajta.
— Csillus, de nem érem el az olajat…
— Na, jól van, várok még pár évet. Jó lesz a vajas kenyér.

Na, és ezek után, hogy tiltsam ki a szobámból örökre? Hogy üvöltsek rá, eszemet vesztve, hogy még egyszer tizenegy óra előtt meg ne merjen mukkanni, mert letépem az orrát? Nem igazság, hogy egy kis csorgó orrú hétéves mindig legyőz. Minden egyes nap legalább negyvenhatszor.
Áldott Feltámadás ünnepet kívánok!

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János 3, 16