Zülleni nem szabad!

Egy ideje eléggé elhanyagolom az írogatást, aminek oka tulajdonképpen hogy szakad rám az ég, és hogy elképesztően lusta vagyok. Pedig van egy csomó megörökítendő dolog, amit majd ötven év múlva is szeretnék elolvasni, feltéve, hogy még fogok tudni olvasni.

Nemrég születésnapon voltam, ahová sajnos Názár nem tudott elkísérni, mert a világ végén lakik, és reggel el kell indulnia, hogy estére hazaérjen, de azt üzente, hogy az ajándékba ő is pótolt három grivnyát, amit én becsülettel át is adtam az ünnepeltnek. Mármint az ajándékot amit én vettem, meg külön három grivnyát, azzal, hogy ezt Názár küldi, boldog születésnapot. Názár szerint ez egyáltalán nem volt vicces, és nem szégyellem magam? Sajnos olyan megátalkodott vagyok, hogy nem.

Ez a születésnap elég oldott hangulatban zajlott, azt vettem észre, hogy furcsamód mindig olyan társaságba keveredek, akik rémesen sokat isznak és rémesen csúnyán beszélnek.

Ami engem illet, a vulgáris szavak többségét gyerekkori jó barátomnak tekintem, de ez nem okvetlenül jelenti azt, hogy olyan a szám, mint a kondásé, jobban szeretek azzal takarózni, hogy az átlagembertől eltérően, ilyen tekintetben elképesztően bő szókinccsel rendelkezem.

Ez a hivalkodás valamiért nem tetszik édesapámnak, jobb lesz, ha vigyázok magamra, nehogy a keze ügyébe kerüljek, mert haragja nagy pusztítást vinne véghez a hajkoronámban.

Az alkoholnak van egy érdekes tulajdonsága, miután bekerül a vérkeringésbe, az emberek érdekes dolgokat tartanak teljesen megvalósíthatónak, minden további ellenvetés nélkül.

Emlékszem, hogy miután megvacsoráztunk, Anita betűzte a füle mögé a lerágott csirkecsontokat, és reggel nagyon csodálkozott, hogy a hallószervei mögött nagyjából tenyérnyi részen miért olyan átkozottul zsíros  a haj? Nem tudni. Szerintem a hülyeségtől. De lehet, hogy ez a büntetés a szarkasztikus humorért, amivel megkeseríti az életünket.

Nagyon szeretem.(megcsavarni az orrát, mert szörnyen mérges érte, én meg gyönyörködöm a szépen szikrázó szemében és melegíti belül a kis lelkemet a tudat, hogy ilyen jóságos ember lett belőlem, mire felnőttem.)