Teniszkiralynő

Tudsz teniszezni? Persze! De jó, akkor péntekre lefoglaltam a pályát, kettőtől négyig játszunk egy meccset,jó? Tea félrenyel, szem kiguvad, köhög, mint az állat, és közben lázasan agyal, hogy na, ez alól hogy fogsz kibújni, te bamba? Nem lett volna egyszerűbb azt mondani, hogy szeretek teniszezni csak nem tudok? MI? De nem, Csilla sosem ismeri be, ha valamihez nem ért. Inkább meghal. Nagyon helyes.

Eljött a nagy nap, teniszidő, kicsit reszketett a bokám, hogy mit fogok csinálni. Amikor láttam, hogy a nézőtérre beült vagy harminc ember, rögtön jobban lettem. O, mondom, nyilvános égés lesz, nagyon helyes. Ha lúd, akkor legyen kövér. Nekikezdtünk a játéknak, küzdöttem derekasan, ahhoz képest, hogy már régen játszottam utoljára, én nyertem. Igaz előtte harminchétszer kikaptam, de nem számít akkora vereségnek, mert az egyik partnerem tapasztalt játékos volt, épp tegnap múlt tizenegy éves.

A nézőtéren többen is nekem szurkoltak, de annyi rálátásom volt a dolgokra, hogy sokkal inkább az motiválta őket, hogy rövid volt a ruhám, mint az ahogy értek a teniszhez. Az ütő úgy áll a kezemben mintha baseballozni készülnék. Nem oda készültem. Kikészültem.

Két óra után, mikor mar a rak színével vetekedtem, izzadt voltam, a hajam az arcomba lógott és apró csillagok ugráltak a szemem előtt, akkor a sofőr megkérdezte, hogy foglalja le a pályát jövő hétre is? Mondtam neki, hogy én vasárnap mar távozom ebből a csodás országból, sajnos, talán majd jövőre. Azt csak magamban tettem hozza, hogy amennyiben a jövőre szó alatt mostantól azt értjük hogy soha!

Összegezve az eredményeket, olyan teniszkönyököm lett, hogy Kurnyikovának sincs feszesebb, de ennek az volt az ara, hogy a jobb kezem teljes mertekben használhatatlan lett, úgyhogy bal kézzel gépelek és az orrommal.
Veszelyes dolog nyaralni menni, tegnap a kisujjam fagyott le a barlangban, ma az egész karomat vesztettem el, még a végén csonka-bonkán fogok hazatérni.

Vacc-vacc!

Ma barlangaszni voltunk, ami fantasztikus elmeny, eltekintve attol, hogy alig hallottam, amit az idegenvezeto beszelt, mert a fogaim ugy vacogtak, hogy mast nem is lehetett hallani. Hat igen, aki bamba, az zokni nelkul megy le a minusz harom fokba. Mert en vagany vagyok. Hat volt vaganysagbol boven. Az egyik kislabujjam meg most sem olvadt ki teljesen. Mert nem hallgattam az okosabbra, hogy oltozz fel, te bamba, mert lenn tenyleg nagyon hideg van. Aaa, ha kinn harmincot fok van, akkor nagyon fogom elvezni a tizenakarhany fokot par szaz meterrel lejjebb. Persze. Tizenvalahany, mi? Minusz harom! Hogyaza.

Raadasul tele volt deneverrel a felsobb retegekben, boszen remeltem, hogy legalabb egy beleakad a hajamba. Pechem volt, biztos nem szeretik a sampont. Ez volt eletem egyik leghosszabb masfel oraja. Es meg a vegen az idegenvezeto baratkozni akart, meg telefonszamot cserelni. Nem sok hija volt, hogy ott helyben elatkozzam. Mutattam neki a szederjes pofalemezemet, hogy takarodjunk mar kifele a napra, de nem ertette. Megkoszontem a megtisztelo ajanlatat es szepen elkotrodtam melegebb eghajlatra. Szo szerint.

Hazafele en vezettem egy darabon, a szerpentinen elottunk par biciklis tekert, ooo, mondom, ezek kozul legalabb egyet csukott szemmel is elutok, nyitott szemmel meg hatarozottan magasabb a talalati arany. Eleve mar az autoba se akartam beszallni, foleg nem elore. Az unszolasnak engedve vegul beultem, de eleresztettem egy mind meghalunk sohajt, legalabb az ovet mindenki jo feszesre kototte, es kapaszkodtak mint az allat. Nagyon helyes. Azt, hogy mind az ot biciklista a jarganyan maradt, kizarolag annak koszonhetik, hogy tul szeles volt az ut. En tenyleg mindent megtettem.

A nap kovetkezo fenypontja a nudista strand volt, majd kiesett a szemem. Most talalkoztam eloszor ezzel az eletformaval, fotokkal dokumentaltam, a baratosnem reszere, hogy o se maradjon ki semmibol. Juj, de meglepo dolgokat lehet latni. De tenyleg. Otven ev felett, mindenki egy-ket szammal nagyobb bort visel a testen, csak tudnam miert. Majd figyelni fogok erosen, nehogy az enyemet is kicserelje valaki mig alszom.

Joccaka Maca!

Uszunk, vazze?

Tegnap leellenoriztem az itteni vizet. Olyan mint masutt. A csuszdaknal eleg hamar eszrevettem, hogy en vagyok a legmagasabb, aztan mikor az egyik mogottem levo belecsokolt a fenekembe, rajottem, hogy a legidosebb is. Ugy csinaltam, mintha az egyik pottomnek lennek az anyja, igy nem volt annyira kinos. Aztan amikor odajott a verszerinti, szepen elszivarogtam.

Tovabba felvettem a surgosen beszerzendok listamra egy uj bikinit, na nem azert mert a regit kinottem, ilyenekkel mar reg nem altatom magam. Sokkal inkabb az kesztetett erre, h miutan lecsusztam a hosszu csuszdan, csobbanaskor kiesett a mellem a furdoruhabol vagy ket alkalommal. Nem erdekes, szep mellem van. De akkor is. A kolkok ne mondjak mar azt, hogy en a cicis utan jovok...

Megfurdettuk a macskat, nagyon boldog volt tole. Eszembe jutott, amikor a baratosnemmal a sajatunkat tisztogattuk. Nazarovits ugy vihogott, hogy kiesett a zuhanyrozsa a kezebol, es amig en turelmesen varakoztam, hogy muljon a roham, a macska rakaristolta fel Europat a karjaimra. Hat van igazsag? Dehogy van, meghalt Matyassal egyutt.

Egy kapcsolatban ket ember van: o meg en. A tobbiek nem szamitanak. Csak mondom, annak, aki esetleg mast gondolna. Nem erdemes beleutni az orrat, mert en ritkan utok, de ha utok, nagyot utok. Szoval furdoruha.

Megallapitasok

Azt a megallapitast, miszerint az ember hetven szazaleka viz, modositanam, a kovetkezokeppen: az egy ev alatti kolkok hetven szazaleka nyal aminek a fele okvetlenul az en ruhazatomon talal vegso nyugvohelyet. Nem a legjobb reklam arra, hogy eccer majd en is akarjak ilyet.

Gombasztunk ma, ami azt jelenti, hogy az en gombaim kozul igencsak elenyeszo mennyiseg kerult a kozos kosarba, mivel hogy harminc gomba utan talan volt egy ferges, amit ehetonek lehetett csufolni, a fergei nelkul. Pedig en annyira igyekeztem, de telleg. Ketsegbeejtoen hianyos a gombakrol birtokolt tudasom, a biologia tanarom sirna ha tudna.

Viszont, ezekbol a gombakbol en nem valoszinu, hogy enni fogok, mert teleszedtek a kosarat olyan fajtaval, ami gyanusan hasonlit a legyolo galocara, annak ellenere hogy nem piros hanem rozsaszines. Azt az egy gombat ismerem, na. Ezek meg aszongyak, hogy az jo gomba, na mondom, jol van, enm meg fiatal vagyok a halalhoz, ugyhogy inkabb eszek valami mast.

Kar hogy nincs itt a baratosnem, kicsit maganyos vagyok. Es tegnap egyedul kellett a macskat nyuznom itten. Legalabb Nazarovitsot is nyuzhattam volna melle. Felek bizonyos szavakat nagybetuvel irni tevedesbol, mert mindenfele ertelmet es jelentestartalmat beszel mogejuk, utana magyarazkodhatok. Engem a macskak egesz nyaron kisertenek. Otthon is van egy budos dog, Nemetorszagban is volt egy oriasi allat, Pragaban is itt van egy, neadjIsten megbaratkozzak veluk. Osszedolne a vilag.

Hello Prague!

Felvagos szoveg, ha azt mondom, hogy kipihenem Amszterdamot es Nemetorszagot Pragaban? Neeem. Inkabb a sok vodka/narancsot, amit a baratosnemmel magunkba eresztettunk az elmult par napban. Remelem, az anyjaek is olvassak. Hehe.
Megettem egy oriasi furt szolot, es pont az utolso szem volt rothadt. Persze, hogy azt is megragtam, mert nekem olvasni kell kozben. Nagyon helyes. Ugy, bamba!

A valtozatossag kedveert most WizzAir meg GermanWings helyett a StudentAgency/vel utaztam, ajanlom mindenkinek. Mar otodszor utaztam veluk, nem veletlenul. Igaz ugyan, hogy a tegnapi utamra emlekezni fogok, amig elek, szerintem, mert a szagokat meg most sem erzem tisztan. Mindjart megmagyarazom. Mogottem egy kellemes fiatalember ult, fulig ero mosollyal es vagy otven foggal a szajaban. Plusz/minusz ketto. Na, mondom, legalabb nem fogok unatkozni a hosszu uton. A joslatom bevalt. Tenyleg nem unatkoztam.

A bemutatkozo beszelgetes elso nehany perce utan akaratlanul is furcsa fintorba randult az arcom, a fiu remulten nezett ram, hogy miate, es en is remulten neztem volna magamra, ha ez nem utkozne nehany jelentosebb akadalyba. Valami szag olyan erovel csapott meg, hogy felteglaval sem lehetett volna tisztabb munkat vegezni. TejoIsten, mondom, mi doglott meg? Aztan gyorsan stabilizaltam az arcom izommukodeset, mikor felfedeztem a forrasat. A tokeletes uriember egy konnyed mozdulattal megszabadult a labbelijetol, amit szerintem mar evek ota nem cselekedett meg, es igencsak idoszeruve erett mar. Utoljara a ketezres evek elejen vegezhette el ezt a dicsoseges hadmuveletet. Nem akkor volt az a bizonyos robbantas?

Ember, ilyen kiparolgassal en meg eletemben nem talalkoztam, pedig par dolgot mar megeltem, leven hogy van egy ocsem. Tobbek kozott. Fontolgatom, hogy a jovoben elismerjem a versegi kapcsolatot, ami allitolag kozottunk fennall, es amit en kitartoan cafolok mar huzamosabb ideje. JObban mondva evek ota. Megjobban mondva, amiota elek.

Sok beszednek sok az alja, ha en beszelek akkor meg tobb, csak annyit akartam meg hozzafuzni, hogy bimbozo szimpatiamat csirajaban eltaposta a feltoro labszag. Szepen elkoszontem, fejfajasra hivatkozva, ami igaz is volt, mert olyan migren tort ram, hogy azt hittem, ott pusztulok el. Azt megsem mondhattam, hogy hallod, ember, olyan szagod van mint egy orgenak. A szagloszervemet tonkretetted, tobb karosodast nem akarok, inkabb ulok maganyosan.

Rajottem arra, hogy aki nalam probalkozik, ne remeljen sokat. Hosszu listam van arrol, aminek megfelelni minimum. Es a tegnapiak utan, ez a lista meg bovult egy felmeternyit, olyan dolgokkal, amikrol sosem hittem volna, hogy szukseges lenne megemliteni. De pedig.

Hát Edina, Isten éltessen!

Péntek délután nyakamba vettem a világot, na nem azért mert olyan erős vagyok, hanem csak úgy, meg a hamuba sült pogácsát, és elindultam szép hazámból. a világ végére. Aki nem tudná, ez pont hat óra vonatozásra van Bátyútól, az a tábla amin az áll, hogy "Üdvözlünk az Isten háta mögött!" kidőlt és helyette egy korhadt fadarabra valaki azt írta krétával, hogy Szlatina. Nagyon helyes.

Még nem téptem le a bőröndömről a cetlit, amit a reptéren ragasztottak rá, és így siettem végig a falun, mint egy hülye, lobogó félméteres szalaggal. Meg kell adni a módját, na mi van? Az egyik emberféle nagy udvarlásba kezdett a vonaton, szépség, ez a táska repült? mondtam, hogy nem csak a táska, a gazdája is. Amerikából? majdnem. Na, addig addig, hogy mindenáron a telefonszámom kellett neki, mondtam, hogy jóember, magának már van egy, nekem mi lesz, ha ezt is odaadom? olyan erős harmincon fölüli volt a koma, de ez nem zavarta annyira, nem tudom, én nézek ki ilyen idősnek? na szépség, add meg a számod, mondom, nekem nincs ukrán számom. Add a németet! persze, a férjem mit fog mondani? na, végül is abban maradtunk, hogy két hét múlva találkozunk Stuttgartban, azt elfelejtettem mondani neki, hogy rám egy kicsit várni kell majd. Olyan pár évet. Viszlát szépség! biztos nem adod a számod? Biztos, biztos.

Azt hiszem, egész életemben nem találkoztam ennyi illuminált emberrel, mint ezalatt a néhány nap alatt. Ez itt életforma. Senki sem józan teljesen, este felé pedig végképp. Az egyik srác sírva beszélt, azt hittem, hogy részegen ilyen a hangja, beletelt két napomba, míg rájöttem, hogy nem, józanon is így artikulál. Péntek este megismerkedtem az itteni elittel, akiknek Henci már sokat harangozott rólam. Csupa szív emberek. Csak hamar ütnek, és sokat isznak. Na, nem negatívumként mondom ezt, mert három napig teljesen közéjük tartoztam. Szombaton kirúgtunk a hámból Henciékkel, megünnepeltük az Edina szülinapját, aztán tegnap újra. Nehogy elfelejtse. Nem mintha lehetne.

Tegnap motoroztam. Életemben először. És utoljára, azt hiszem. Mindezek mellett rettenetesen hálás vagyok az égben lakónak, hogy egyáltalán életben maradtam. A srác úgy hajtott, mint a veszett, én meg úgy sikoltoztam, ahogy a számon kifért. A vér kocsonyásra fagyott az ereimben, ami helyett egy másik állagú anyagot kellene mondanom igazság szerint, ami a csípő környékén tartózkodik általában, csak a kiskorú olvasók miatt kénytelen vagyok rébuszokban beszélni. TejóIsten! Nem mertem nagyon ütni a hátát, mert féltem, hogy véletlenül halálra verem, akkor ki vezeti a motort? Biztos halál. Nálunk Názárovits a nagy motorrajongó, nem én. Én a kukac vagyok. A gyáva kukac. De nekem muszáj mindent kipróbálni, nehogy valamiből kimaradjak, mert megesz a fene.

Összegezve a hétvége eredményeit: rájöttem, hogy a vakmerőségem határait nincs mit feszegetni, lévén, hogy a fentebb említett dologgal én egyáltalán nem rendelkezem, a véremben még sokáig kimutatható lesz egy elég izmos alkoholszint, dagadtra táncoltam a bokáimat és tegnap elszívtam egy cigit. Azt hiszem, kezdek zülleni. Hát Edina, Isten éltessen! :)

Fénysugár

A mi macskánk olyan mafla, hogy néha kételkedem benne, hogy macska egyáltalán. Egészen biztos, hogy az egerekkel összebarátkozna, ha lennének nekünk, ahelyett, hogy az irtásukra törekedne. Irtani a húgomat szokta, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Na, nem mintha védelemre szorulna a kis aranyos, mert az esetek többségében ő provokálja ezeket a csonkítási kísérleteket, csak hát az ember a saját vérét védi nyilvánvalóan, még akkor is, ha ez a fentebb említett egyed esetenként elég sáros a témát illetően.

Szóval az a szörnyű gyanú vert gyökeret a fejemben, hogy ez nem macska. Sokkal inkább nyúl. Tudom, először én is röhögtem, de mikor véresre karmolta a lábszáraimat, mert nem adtam időben és elegendő mennyiségű uborka- és paradicsomdarabkákat, akkor kicsit megállt a kés a kezemben. Létezik ez? Vagy csak a miénk defektes? Erre a magyarázatra sokkal jobban hajlok, meg sem lepődnék, ami azt illeti.

A húgom újabban el van tiltva a fekete éccakától, (ez a macska, csak szólok) bizonyos egészségügyi okokból kifolyólag, ezért csak akkor nyomorgatja, amikor senki sem látja. Viszont ha sokáig csendben van és a macska sincs szem előtt, akkor tudjuk, hogy egészen biztosan sírás lesz belőle, és a húgom sokáig nem fogja akarni mutatni a karját. Általában ilyen kimenetelűek a macska és a házban található hétéves közötti interakciók. Csak a sérült testrészek változnak. De nem tanul belőlük, amin csodálkozom is, mert ettől eltekintve magasan szárnyal a többi gyerek fölött. Szeretem azt hinni, hogy nekem is van közöm hozzá.

Szeretek a húgommal társasjátékokat játszani, egyrészt itt stabil játékszabályok vannak és nem olyanok, amiket ő talál ki az adott percben, másrészt pedig, annyira szórakoztató, ahogy a kockát rázza. Összefogja a két kis markában a dobozt, amiben rázza, félig süket vagyok általában egy-egy parti Ki nevet a végén? után, de ez olyankor nem számít, és úgy rázza, de úgy, mintha az élete függne tőle, hogy teljesítse a percenkénti dobásszámot. Az egész feje mozog bele. Előre-hátra, ütemesen, ahogy arra koncentrál, hogy a kockát rázza, a szemei külön mozognak és a szája... A szája félig nyitva, tiszta nyál körbe, és nem tudom, hogy csinálja, de időnként sikeresen elharapja a nyelvét is.

Én meg csak nekidőlök a radiátornak, és nevetek és egyre csak nevetek, de úgy, hogy a könnyem kicsordul. Ilyenkor elfelejtek mindent ami fáj, elfelejtem, hogy az életem fenekestől felfordult, hogy azt sem tudom, merre tovább.
Mekkora áldás, hogy van egy tökmag a házban!

Figyelemelterelés

A húgom előszerettel követ, bármerre megyek, ha még nem lenne világos mindenki számára, ez időnként elég nagy türelmet igényel. Sőt, még többet. Ha lejövök a kertbe napozni, akkor irigykedve méreget, mert azt neki nem lehet, hétéves lévén, percek alatt odasülne valamelyik bokor alá.

Továbbá előszeretettel eszik fokhagymát és minden mást aminek éktelen szaga van kilométerekre. Ilyenkor bejön a szobámba, én meg már a küszöbről érzem, hogy valami nagyon bűzlik Dániában. Odaáll mellém, természetesen futva érkezett valahonnan, ami azt is jelenti, hogy orrán-száján lélegzik, aminek én kevésbé örülök, és amikor szóvá teszem, hogy mit tud erről az orrfacsaró forrásokról, akkor könnyedén megjegyzi, hogy bevitt pár vitamint a szervezetébe. Ezekkel a szavakkal. Én meg röhögök, mint valami félkegyelmű, és titokban büszke vagyok rá, hogy ilyen értelmes.

Na de amikor lemegy a nap, ő is jogosult haszonélvezője a füves területnek, amit mi csak kertnek hívunk. Azt hadd tegyem hozzá, hogy ugrásra készen lesi, hogy az utolsó napsugár is lebukjon a látóhatár peremén, utána indián csatakiáltáshoz hasonló üvöltéssel és csörömpöléssel, amit a nyakába akasztott sok kacat okoz, (felkészült a fogadásomra, na) lélekszakadva rohan, és úgy szemlél meg, mintha valami évezredek óta kihalt állatfaj lennék, hogy vajon mennyit változtam az elmúlt két órában, míg megkímélt a sors tőle.

Utána, elégedett sikollyal hajigál mindent szét a pléden, majdnem leszorulok a fűre. Rémes, mekkora mennyiségű játékot bír lecipelni, és aztán ahelyett, hogy játszana velük, lyukat szúr a bordáim közé a könyökével. És mindenáron beszélgetni akar. És kíváncsi, hogy én miért nem akarok. Miután én kitartóan hallgatok, elégedetten közli, hogy megölt egy bogarat. Teljesen egyedül. És hogy a hangyával is elbánik már. A vörössel is.

Aztán megint beszélgetni akar. Egyedül nem szeret. De én még mindig nem akarok. Aztán kérdezősködik, hogy miért sírtam. Nem sírtam. De sírtál, Csilla, hallottam. Az ember hogy mesél el egy hétévesnek egy szakítást? Fájt a lelkem. És már nem fáj? De még mindig fáj. És miért? Tudod, a felnőtteknek sokszor kell dönteniük, és megesik, hogy egyik-másik fáj. Akkor döntsd vissza. Nem lehet. És miért? Nem tudom. Akarod, hogy süssek neked egy tortát? Nagyon.

Már csak hányni jár belém a lélek...

Nőnek lenni alapvetően eléggé összetett dolog. Az ember legyen mindig csinos és ápolt, ne nyávogjon hogy töri a cipő, viselkedjen mindig nőiesen és törékenyen, de azért értsen mindenhez, tudjon kereket cserélni, elkergetni a félelmetes meztelencsigát, fözni mindent tökéletesen, hiba nélkül, és pár további elvárás is szerepel a listán amit szintén zökkenőmentesen illene véghezvinni, ezeket most nem részletezem, mert elég baj, hogy most már minden kiskorú olvasgathat itten.

Amikor én aszondom az embernek, hogy még tíz perc kicsim, akkor szoktam látni a hátborzongató fényeket villogni a szemében, és ez mindent ígér, csak jót nem. pedig a fenti elvárások időigényesek.

Amikor a férfinép szeme legelni jár egy csinos nőalakra, ők csak azt látják, hogy önfeledten nevet a fiatal nő és hátraveti a haját. Azt nem látják, hogy a homlokán verítékcseppek gyöngyöznek, mert a cipője olyan szúk, hogy a kislábujja egész biztosan elhalt, és nem azért könnyezik, mert olyan érzékeny, hanem mert a bugyi úgy bevág, hogy szavak nincsenek rá. De ilyeneket egy nő sose mond, mert az már kívül esik a törékenység és a jó ízlés határain, azt hiszem.

Én szoktam ilyeneket mondani az embernek, akkor mindig aszongya, hogy te választottad a cipőt, persze, megnézném én, hogy tipegne benne végig egy napot. sehogy. tudom előre.

Tegnap este koktélozni voltunk, egy egzotikus helyen, vagy negyven méter magasan volt a bár, és a koktélok különböző sztárokról voltak elnevezve. Az embernek már a lift se tetszett, hát még az épület tetején lévő üvegkalitka. hajajj. És a jóhír, hogy ma libegőzés lesz, valószínűleg nem a földön. hehehehe. csak ki ne essek a röhögéstől.