Nőnek lenni alapvetően eléggé összetett dolog. Az ember legyen mindig csinos és ápolt, ne nyávogjon hogy töri a cipő, viselkedjen mindig nőiesen és törékenyen, de azért értsen mindenhez, tudjon kereket cserélni, elkergetni a félelmetes meztelencsigát, fözni mindent tökéletesen, hiba nélkül, és pár további elvárás is szerepel a listán amit szintén zökkenőmentesen illene véghezvinni, ezeket most nem részletezem, mert elég baj, hogy most már minden kiskorú olvasgathat itten.
Amikor én aszondom az embernek, hogy még tíz perc kicsim, akkor szoktam látni a hátborzongató fényeket villogni a szemében, és ez mindent ígér, csak jót nem. pedig a fenti elvárások időigényesek.
Amikor a férfinép szeme legelni jár egy csinos nőalakra, ők csak azt látják, hogy önfeledten nevet a fiatal nő és hátraveti a haját. Azt nem látják, hogy a homlokán verítékcseppek gyöngyöznek, mert a cipője olyan szúk, hogy a kislábujja egész biztosan elhalt, és nem azért könnyezik, mert olyan érzékeny, hanem mert a bugyi úgy bevág, hogy szavak nincsenek rá. De ilyeneket egy nő sose mond, mert az már kívül esik a törékenység és a jó ízlés határain, azt hiszem.
Én szoktam ilyeneket mondani az embernek, akkor mindig aszongya, hogy te választottad a cipőt, persze, megnézném én, hogy tipegne benne végig egy napot. sehogy. tudom előre.
Tegnap este koktélozni voltunk, egy egzotikus helyen, vagy negyven méter magasan volt a bár, és a koktélok különböző sztárokról voltak elnevezve. Az embernek már a lift se tetszett, hát még az épület tetején lévő üvegkalitka. hajajj. És a jóhír, hogy ma libegőzés lesz, valószínűleg nem a földön. hehehehe. csak ki ne essek a röhögéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése