Elfoglaltuk a hont. Újra. Többen is pályáztak a szobánkra, lévén egy kitűnő állapotú szoba, még azután is, hogy a tavalyi évet egész végig benne laktuk. Én is. Ez a nem semmi. Igaz, hogy többen szemet vetettek a lakosztályunkra, de a barátosném hangosan és jól artikuláltan közölte, hogy aki ellenünk mer szállni, csontját töri. Tömören megmondta, mit gondol és kész. Laca nincs, faca se, laca-faca meg egyáltalán meg sincs említve.
A hon elfoglalásában nem volt túl sok szerepem, a barátosném más jellegű feladatokat bízott rám, lényegében annyi volt az én dolgom, hogy leplezzem tébolyodott mivoltomat és kontrolláljam a nyálműködésemet. Názárovits szerint nem kéne ilyen hangosan vihogni, mi vagyok én, ló? Hát, ha a kínai horoszkópot nézzük, akkor tényleg ló vagyok, és így nem keserít el, hogy egyik-másik jellemvonás időnként kiütközik belőlem. Csak farkam ne nőjön. Azt a párkapcsolatom nehezen viselné el. De ezek a tények a barátosnémat nem érdeklik, szerinte messziről süt rólam, hogy az elmém már nagyon régen megbomlott, és úgy érezte, ez veszélybe sodorhatja az eddig megszokott kollégiumi életszínvonalunkat.
Eh, megszoktam én már ezeket az előítéleteket. Végül is, száz szónak is egy a vége, (ezt a közmondást amúgy sosem értettem.) a lényeg az, hogy ismét mi uraljuk a tizenhetes termet. Ami olyan nagy, hogy keresztbe is meg hosszába is át lehet köpni. Egyszer kipróbáltuk, hogy a barátosném állt a szoba végében én meg az ajtóban és pont eltaláltam. Nem is tudtam hogy képes vagyok két métert köpni. Utána meg szaladni, mert a homlokon köpött egyén bizonyos szankciókat szeretett volna bevezetni a cselekedetemet illetően, amikre én nem tartottam igényt.
Jahaaaaj, lehet, hogy stréberül hangzik, de majd kibújok a bőrömből, hogy újra hallgathatom, milyen nőiesen horkol a másik ágyon ez a féleszű. És hogy nem férünk a szekrényben, mert ez, mert EZ nagy e-vel és még nagyobb z-vel az összes ruháját elhozta, és az én összes ruhám már nem fér. Mikor világosan megbeszéltük, hogy idén én hozom a ruháimat, ő meg csak azt amit hordani is fog. A barátosném szerint, amit én mondok, az nem megbeszélés, az a megbeszélés, amire ő azt mondja, hogy nem.
Ilyenkor mondom neki, hogy magyarul beszéljen, mert nekem csak egy érettségim van. Ilyenkor kezd el úgy vihogni, hogy egyáltalában nem lehet elleplezni semmilyen módon a bomlott elméjét, és mikor foglaljuk a szobát, félek, hogy negatívan leszünk elbírálva ebből kifolyólag...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése