A pótvizsgák olyanok mint a gyümölcs, egyszer beérnek. Az a szomorú, hogy ezeknél az aratásoknál én valahogy mindig jelen találok lenni. De minden félévben. Na, jó, tisztelet a harmadik félévemnek, ott nem volt egy sem. De igazán nem rajtam múlott.
És úgy néz ki, fejlődni találtam valamicskét, egy hajszál választ el attól, hogy a bizottsági vizsgával is megismerkedjek. Remélem, megtart az a hajszál. Ez azért van, mert nekem egész nyáron eszemben sem volt a mai magyar, hogy a brant. Hát igen, szép barnára sültem, ami már jön le darabokban, de azt hiszem nagy ára lesz.
Négy napig nyammogtam azt a szerencsétlen grammatikát, a tűz vesse fel minden betűjét, és mégsem vagyok biztos benne, hogy sikerült a dolgozatom. Azt hiszem, ez inkább az én képességeimről állít ki egy szánalmasan vérszegény bizonyítványt.
Még ha elmélet lenne, az ember bevágja, és ámen. De neeem, ez gyakorlat, kérem szépen, hát mi vagyok én, Kótyuk Pista bácsi? Ezek magyar diplomát akarnak adni nekem év végén, többek között. Hát, minden erőmmel védekezek ellene, úgy látom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése