Van egy ismerősöm, aki, ha nálam zuhanyzik, a fürdőszobában bokáig érő sarat hagy maga után. És mivel ugyanabban a koliban lakik ahol én, ami ettől is szomorúbb, ugyanabban a szobában lakik, sajnos mindig nálam zuhanyzik. Aszongyák, egy fecske nem csinál nyarat, de egy Názárovits olyan sarat termel, hogy egy vályogkunyhót ki lehet vele tapasztani.
Várom a jelentkezőket, akik képesek egy épkézláb magyarázattal előállni. Csak azért is furcsa ez, mert a fürdőszoba nálunk olyan tiszta, hogy a csempéről enni lehet, akinek gusztusa van hozzá. A barátosnémnak néha oda terítek. Miután kikanalazta a levest, a fakanállal üti a WC-ülőkét, ha nem hozom idejében a másodikat. Állandó rettegésben élek, hogy egyszer eltörik, és akkor mit mondok majd az igazgatónak? Mert azt az egyet, hogy Názárovits fakanállal verte széjjel nem fogja elhinni, ezt előre mondom.
Nálunk az esetek többségében rend szokott lenni, na jó, a rend az túlzás, de tisztaság szokott lenni, na jó ez is túlzás, időnként takarítunk. Azt hiszem, ez helytálló. Názárovits akkor takarít kiemeltebben, amikor a szőke herceg érkezése várható kelet felől, fehér lovon. Azt a csekélyke apróságot leszámítva, hogy a fentebb említett illető barna és fél a lovaktól. Ilyenkor még a sarkokban is kiseper, és a szőnyeg alá csak azért nem tolja be lábbal a koszt, mert nincs szőnyegünk. És ha rajtam múlik, akkor nem is lesz. Hová fogom loccsantani a kakaót? És a töltött káposztát? A szőnyegre vigyázni kell. A padlóról egy-kettő felsepri a barátosném és ámen. Szóval, nem valószínű, hogy nekünk ebben az életben szőnyegünk lesz.
Nem is tudom, honnan ered a szőnyegek iránti gyűlöletem, és azt, hogy mikor öltött ekkora mértéket, végképp nem tudom megmagyarázni.
Már csak azon töprengek, hogy fogom ezt beadni a nagyra becsült, esze hagyott barátosnémnak. Nem vet túl jó fényt rám, hogy ilyen emberekkel barátkozom, azt hiszem.
Talán belőle kéne írnom a diplomamunkámat. Valami hangzatos címet választanék, olyat mint: Egy megbomlott elme titka, vagy Názárovits, akit a dög se visz, vagy Hogyan idomítsunk embert?, vagy Ki az, akire sose bízd az életed?, ááá, rengeteg opció van. Nagyon jó vagyok témaválasztásból, kérdés a témavezetőm hogy fogadná az ötleteket. Nem hiszem,hogy tetszene neki, habár kitűnő humorérzékkel rendelkezik.
További ötleteket meleg öleléssel fogadok és fülig érő vigyorral.
Végül is ebből írod:-)
VálaszTörlésAz egész Janikovszky-életmű alcíme lehetne a Hogyan idomítsunk embert?