Mikulás

Na igen. A gyermekes családokban ez egy rendszeresen érkező, ajándékozós este, amit mindenki másképp vár: a gyerekek alig, a szülők meg fogcsikorgatva. Nálunk nem csikorog semmi, de csak azért, mert az én fogaimnak az összértéke nem haladja meg a húgom jelenleg meglévő fogainak számát. Számold ki, hány foga van egy hétéves gyereknek, reggelre kérem az asztalomra, mert térdig nyújtom a füledet.

Az idei Mikulásra hazamentem, a világért ki nem hagynám. Mindig feltöltődöm tőle, ez az egyik, a másik meg, hogy még megrövidítenek egy csokival. Jobb az ilyet személyesen intézni, édességben nem ismerek tréfát.

A húgom is készült becsülettel a Mikulásra, az egész konyhában nem lehetett lépni a sok csizmától, pedig nagy konyhánk van. Na, mondom, úgy látom, kiraboljuk a Mikulást. Mert hogy itt hagyja mindenét, az is biztos. Örüljön, ha a fogát nem.
Ki bokszolta ki az összes csizmát? - érdeklődtem rosszat sejtve. Én! - sipította büszkén a húgom. Rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy a színtiszta igazság birtokosa, elég csak ránézni, még a szája is fekete. A haját néhányszor hátraseperte, aminek következtében, fekete melírcsíkok keletkeztek benne. Én elég modern nevelési elveket vallok, de ezt egy kicsit soknak éreztem. A pulcsit ki fogjuk dobni szerintem. Már nem lehet megmenteni, kár kimosni. A radiátornak meg nekidőlt párszor, úgy vélem, és ha közelebbről megnézem, akkor arra is rájövök, hogy valószínűleg párszor belekapaszkodott. Ez a hófehér radiátoron elég hamar szemet szúr.

Sajnos ez nem a legalja. A legalja ott jön, amikor a húgom rám üvölt, hogy azonnal vegyem ki a koszos lábamat a csizmából, mert meg fogja pucolni. Én is szívtam a fogamat, mert pont ma vettem egy új csizmát, és én balga, abban mentem haza. Nagy hiba volt. És a húgom meg valószínűleg jól összekaristolta, tisztítás címen.
Az élet kegyetlen.

Miután ezekkel megvolt, utána kitette az összes csizmát az előszobába, mert az ablakba sajnos nem fért mind a hatvanegy pár. A húgom felkészült rendesen, tizenhét pár csak az övé. Lesben állt az ajtónál, váratlanul nyitogatta, hogy hátha rajta kapja a Mikulást. Ha sikerült volna, szegény öreg megcsonkítva távozott volna, erre garanciát vállalok.

Miután ezt megunta, az lett a megoldásra váró probléma, hogy vajon a macskával mi lesz? Nincs csizmája az árvának, mit fog kapni? Egy maflást, azt is csak azért, mert jókedvemben vagyok. A macska nem kap ajándékot. De miért?? Mert rossz volt. Mindig ott hagyja a tejet a tányérján. Igen? Az más. Aki rossz, annak nem jár semmi. Egy keskeny vonallá húzza össze a száját, látom, hogy sűrűn pislog, és teljesen biztos vagyok benne, hogy sajnálja azt az átkozott dögöt, ja, és még valamit biztosra veszek, azt hogy elalvás után a húgom kisurran a hálóból, és a hűtőből a kolbászt a macskára ruházza. Ha nagyon eleresztem a fantáziámat, azt is hallom mellé, hogy Boldog Mikulást, Pipuka!

A tavalyi sikereken felbuzdulva, a Mikulás idén is telecetlizte a házat, utána meg az első cetlit hanyagul elejtette a konyhában, majd várta hogy a gyerek, (jelen esetben a húgom), mindent felborítva szaladjon, mert észrevette. Nem vártam olyan sokat.

Csilla, írt a Mikulás!!! Na, mondom, hogyhogy? Olyan rossz voltál, mint a tífusz, biztos nem is neked írta. Biztos az enyém. Dugja az orrom alá, Csilla, nézd meg, az én nevem van rajta! Hájas Dominika, nagyszoba, kiságy, balra az ajtó mellett. Ez én vagyok!!! Sajnos, kénytelen voltam elismerni, hogy tényleg ő az.

Olvassa a cetliket, engem meg az arca érdekel, mert a cetliket ismerem. Én teremtettem őket. Lévén a világ ura pozíciót is én birtoklom. Mondjon bárki, bármit. Olyan izgatott, hogy a szája lefittyed, ahogy koncentrál, hogy minden szót alaposan átrágjon. Az én szám is lefittyed, de nem azért mert megütött a szél, hanem, mert hirtelen mélyen hívő lettem, és azért imádkoztam, hogy ki ne robbanjon belőlem a nevetés. Azt igazán sajnáltam volna.

De megúsztam. Mázlim van. Minden cetlit megtalált, és az utolsó cetlire a Mikulás ráírta az emailcímét: lappfoldimikulas@citromail.hu Modern Mikulás, azt mondják.

Nekem a Mikulás egy fakanalat hozott. Azzal fogom Názárovicsot ütni. Vagy ez célzás lenne, hogy még nem főztem sose a Mikulásnak?