A télben az a nagyszerű és pompás, hogy esik a hó. És hogy hózivatar van, ez is pompás, legalábbis én nagyon szeretem, mikor másodpercekig nem kapok levegőt az arcomba toluló félkilónyi hómennyiségtől, de legalább szép pirospozsgásra csipkedi az ember képét.
Én személy szerint azért is szeretem a telet, mert prímán nagyokat lehet zakózni, esni, koppanni, zuhanni, csattanni, taknyolni, borulni, pukkanni, ésssatöbbi.
Az idei telet fel is avattam esések terén, pedig már azt hittem, hogy megúszom. Ebben a hitben élve eléggé váratlanul ért, mikor a zebrán való átkelés közben olyat estem, hogy öröm volt nézni. Nem amatőr szinten, dehogy. A sapka habozás nélkül és azonnal lerepült a fejemről. Szépen, ahogy illik, egyik lábammal kirúgtam a másikat magam alól, először térdre borultam, majd ugyanazzal a mozdulattal lazán odavertem a homlokomat a jeges aszfalthoz, mert egy mögöttem lévő bácsi megbotlott bennem, és szép komótosan keresztülesett rajtam. De jó.
A bal térdem egész bizonyosan szilánkosra tört, a szemem meg majd kiugrott a helyéről, úgy megfájdult a fejem, továbbá, minden kipotyogott a kezemből, a húsféléket rögtön pártfogásukba vették a kóbor kutyák, én meg csak ültem magatehetetlenül, kisemmizve egy forgalmas útszakasz zebráján.
Pötikét dudáltak az emberek, hogy takarodjak már elfelé, de rendre intettem őket elegánsan és méltóságteljesen. Mindösszesen az egyik ujjamat használtam ehhez. Nem a mutatót.
Kisepertem a homlokomról kitartóan csordogáló vérpatakot a szememből, majd ugyanezzel a mozdulattal beletöröltem a fekete bőrkesztyűs kezemet a fehér hóba, és hagytam magam után egy piros lenyomatot. Érdekes kontraszt.
Csökkentett üzemmódban, képességeimhez mérten gyorsan hazabotorkáltam, a küldetésemet nem teljesítettem, a boltból semmit nem hoztam, de ezt méltán népszerű barátosném elfelejtette a szememre hányni, mert a látványomtól úgy megijedt, hogy a kenyér kiesett a szájából.
Ej, nem szabad lázasan kimászkálni az ágyból, ezt mindenki tudja, csak én, a huszonegy éves ló, nem. Egy tüdőgyulladást nem tudom, hogy fogok kimagyarázni otthon. És főleg, hogy mikor fér bele a határidőnaplómba, azt végképp nem tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése