Gyááá!

na, a mai nap is lement, már csak az a kérdés, hogy holnap mi lesz. azon kívül, hogy szerda. ha jól emlékszem.
emléket állítok ennek a mai napnak, mert a barátosném életében először, mesterségesen barnult. mikor a néni elmagyarázta, hogy mit hová meg hogyan, utána kiment, közvetlenül azonnal, aszongya Názárovits, pakolunk, menjünk, ő a pénzt se bánja már, ez olyan mint egy koporsó, ő ebbe be nem mászik élve. :D egy kicsit röhögtem, aztán gyorsan berugdostam, mert már zárva voltak, és csak a szexuális kisugárzásomnak köszönhettem, hogy beengedtek minket. meg annak, hogy a néni amúgy is be akart. :D na, beimádkoztam a helyére a barátosnémet, de csak azzal a feltétellel, hogy folyamatosan beszélek hozzá, amíg benn van. beszéltem én, ígéretemhez híven, amennyire tellett tőlem, két csuklás között, mert röhögtem nagyon. :D
mondjuk nekem könnyű volt, én csak kívül álltam. de akkor is.
Kár, hogy nem tudtam lefényképezni, hogy jött ki a burkolatból, mert annyira röhögtem, hogy féltem, hogy esetleg becsorgatok. ahhoz hasonlított a legjobban, amikor a kiscsirke kikel a tojásból, nyújtogatja a nyakát, és kíváncsian nézi magát a tükörben. :D talán így leírva, nem olyan hatásos, de élőben, nagyon állat volt.
Félig komolyan, félig nevetve nézi a bőrét, hogy tejóisten, nem is láccik semmi. :D
Aztán kinn, megkérdeztük a nénit, hogy ez már ilyen marad, vagy később még bebarnul. Azt a szánakozó tekintetet, amelyből világosan olvasható volt, hogy neked gyermekem, nem sok jövőd van ezen a bolygón, nem szeretném még egyszer viszont látni. sehol. és továbbra is aranyosan elmagyarázta, ahogy a féleszűeknek illik, hogy majd legközelebb, meg a legközelebb utáni alkalommal már fog látszani. miután elköszöntünk, tuti elment bevenni egy gyógyszert.
Ez fog a legjobban megmaradni a diákévekből. a sok nevetés. meg ez a félkegyelmű. istókuccse, egy gyenge pillanatomban megígértem neki - természetesen szigorúan szem előtt tartva azt a célt, hogy diplomázás után is befolyással bírjak az életére - hogy az egyik gyerekem keresztanyja legyen. ha esetleg előáll ez a helyzet. de már bánom. :D kicsit elhamarkodtam a döntést. már nincs visszaút. amire Csilla egyszer a szavát adja, annak meg kell lenni, ha törik, ha szakad. ezért vagyok egy kicsit nyugtalan. nem tudok kibújni alóla. na nem baj.

mennem kell tanulni. Csókolom!