Énvelem az a baj, hogy mindig az utolsó pillanatra hagyok mindent. én vagyok az aki utoljára készül el mindennel, aki az utolsó utáni pillanatban kezd el vakarózni, habár ez nálunk családi vonás, úgyhogy nem érzem magam annyira hibásnak ezért. utolsó pillanat. de utálom ezt a két szót. ez azt is jelenti, hogy már nem sok esély van arra, hogy sikerüljön amibe belefogtam, pontosan ezért a két szóért. utolsó pillanat.
már csak egy utolsó pillanat maradt ebből a vizsgaidőszakból, csak az a baj, hogy egy igencsak hosszú és tartalmas utolsó pillanat elé nézek. olyan két hét hosszúságúnyi. lehet, hogy fel kéne osztanom több pillanatra, nem? habár, ami a tevékenységemet illeti, igencsak egyszerű és letisztult. a tizedére redukálódott annak, amit általában, normális élőhelyi körülményeim között véghez szoktam vinni. de jó is, egy kicsit, mert könnyű észben tartani: evés, alvás,egy kicsi emberezés, (igazán, csak egy kicsi), tanulás (a lehető legminimálisabb mennyiség ajánlott egyszeri bevitelre, mert maradandó károsodásokat okoz az igénybe vevő szervezetnél) ennyit nem ér. de azért gyúrni kell rá. még egy utolsó nekifutás. egy hosszú futás, vesszőfutás. nahát,milyen magvas gondolatokat sziporkázok ma.
mennem kell tanulni. nem mondom meg, hogy melyik vizsgára, mert a tanárnő olvassa a blogomat. :D HÁáÁh. :D
A legszomorúbb, hogy ma nem történt semmi vicces. hát hogy lehet így élni? nem is tudom. nehezemre esik. nagyon-nagyon.
Éccaka gitároztam. csak kár, hogy mire reggel felébredtem, a tudásom is elszállt. GYáááá. láttam egy gyönyörűséges ezüstgyűrűt, ami olyan szép volt, hogy sírtam az irigységtől. de megígértem magamnak, hogy beszerzek, egy sokkal gyönyörűségesebbet. egy óriási kristállyal a közepén. már ki is néztem. már csak be kell otthon jelenteni, hogy az anyagi hátterét rendezve érezzem. :D habár, lehet hogy meglepem vele magam a vizsgaidőszak sikeres túlélése után, jutalomképpen. ez a jutalmazási kényszer az egyik oka annak, hogy a barátosném nem tekint teljes mértékben beszámíthatónak. ha sikerül a vizsga, ha nem, Csilla elmegy vásárolni. Háááh. :D nem olyan rossz dolog az. éppen ideje, hogy elkezdjek nőiesen viselkedni. :D a vásárlás tipikusan ilyen dolog, úgyhogy még nem vagyok teljesen elveszett.
amikor ezzel érvelek, a barátosném mindig röhög. csak tudnám min.
beszereztem egy gyönyörűséges magassarkú cipellőt, amiben magassarkúrvára nehéz járni. :D még nem is tudok. már a próbálkozásaimat siker koronázta, rendelkezem két körömnyi naccságú vérhólyaggal a lábamnak azon részén, ami érintkezett a cipővel, és még néhány kisebb jelentőséggel bíró vízhólyaggal. szóval. úgy gondolom, hogy ez már csak könnyebb lehet. de azért az tök jó, hogy ellátok mindenki feje felett, csak kicsit furcsa még az érzés, hogy úgy járok, mint egy bébi dinoszaurusz. habár, nem hiszem, hogy ők akartak volna hasonló lábbelit maguknak.
Magunkra haragítottuk Gyulust, egy ostobasággal, amiért teljes mértékben mi vagyunk a felelősek, (valamiért Gyulusnak nem teccett, hogy üzentünk neki egy olasz káromkodást.) és ami nem jó dolog, mert tuti megwoodoozott már minket, nem is így kell írni ezt a szót, te bamba. már nem javítom ki. de már kitaláltam, hogy fogjuk kiengesztelni. GYááááá! :D
Na, mennem kell tanulni. hol van itt az undorodó szmájli? vagy legalább egy böfögős?
Hát elolvastam, és nem csak 2 sort, de ebből csak a gitározás ragadt meg, mert felmerül bennem a kérdés..ugyan miért nem "furulyáztál" inkább az éccaka közepén?? :DDDDDD
VálaszTörléserre,most itt mindenki előtt adjak választ? :D kérlek szépen, az úgy volt hogy, néccsak mi repül ott? :D
VálaszTörlés