Ma elmentünk a barátosnémmal Ungvárra, papírokat intézni, a jó intézőképességemnek köszönhetően nem intéztünk semmit, de helyette vonatoztunk 6 órát, ragadósra izzadtunk meg elhagytunk egy könyvet. :D a kedves könyvtároslány, aki mindig aranyos volt hozzánk, most letépi a heréinket. illetve csak a barátosném tulajdonában levőket, mert nekem nincs. :D
és még nincs vége a napnak. A barátosném szerint ma fel sem kellett volna kelni, hanem átaludni a napot, ahogy van. és kész. semmit nem tanultunk még a két vizsgára, mitől egy kicsinyég be vagyunk rottyantva. most mondanám hogy csak a barátosném, (Popova út 22.), :D de sajnos ez nem fedi a valóságot. mert én is. szívvel-lélekkel. :D
kétszakosként kifejezett jogomnak érzem, hogy egy-két tárgyból rendes lány legyek, és találkozhassak mégeccer, meg mégeccer a tanárommal, (természetesen vizsga céljából) de a többinél nem engedhetem meg magamnak. és az idei limitet egyébként is kimerítettem már. két pótvizsga tejóIsten.
na még két hét vesszőfutás, utána jön a jól megérdemelt nyaralás, meg a világlátás. naccerű lesz. mondanám, hogy hozok boldogságsütit, de szükségem lesz arra magamnak is. :D na, megyek cseresznyét szedni, mert óriási jellemépítő ereje van. :D ez egy. és mindenhez jobban van kedvem most, mint tanulni. ez meg kettő. :D
Na, csókolom! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése