Záptojás avagy újra itthon

A vizsgaidőszak hivatalosan véget ért. Kicsit még élvezem ezt az euforikus állapotot. Utána kedden újra bemegyek vizsgázni. :D Még egy utolsót. De tényleg utolsót. Ennek a nagy szabadságnak örömére, ma kiköltöztem a koliból, málhás ló módjára, hogy még szépen fogalmazzak. Nagyon szépen. Az ukrán vonatok állapotát már részleteztem egy korábbi bejegyzésemben, úgyhogy ettől most eltekintek. De a helyzet változatlan.

A húgom úgy köszöntött még a kapuban, hogy egyetlen röpke mozdulattal, lendületből ráugrott nyolc lábujjamra, valamint belekapaszkodott a szatyorba, amit a kezemben hoztam már az állomástól, és a füle már totál bevágott a bőrömbe. Ettől a kapaszkodástól a füle leszakadt természetesen, a tasak nagyot puffant a földön, és az ujjaim diszkréten belepotyogtak a nyitott szájába. vérprofi.

Még nem pakoltam ki, de a macska már belebújt a bőröndömbe. Csak az egyik tappancsa látszott. Én meg ahelyett, hogy ráhúztam volna cipzárt, csak megsimogattam a puha kis talpát. Szeret engem ez a macska, pedig én minden erőmmel védekezek ellene. De legyűr. Pedig csak egy állat. Odabújik az ölembe, és addig dörgölőzik, amíg meg nem simogatom. Azt hittem erős akaratom van, mekkorát tévedtem! Még egy macskánál sem tudom keresztülvinni, amit akarok. Hát milyen jövőm van így?

A húgommal lementünk a kertbe, megnézni, hogy van-e még szamóca, illetve hogy a barack jó-e már. Se barack se szamóca. De azért a biztonság kedvéért megettünk egyet zölden. A szomszéd kertjéből trágyaszagát hozott a szél,mondom a húgomnak, de szarszag van, aszongya az mi? Kicsit meghökkentem a gyermek lelki tisztasága láttán, de aztán eszembe jutott, hogy most pár napig, - mielőtt elindulnánk Názárovits-csal a nagyvilágba, - még itthon leszek, tanítok én neki egy-két új dolgot. Miközben ezeken méláztam, a húgom egyszer csak elkezdett szaladni ész nélkül, közben hátrakiáltott, hogy aki másodikként ér a kert végére, az a záptojás!!! Na, mondom, mégsem olyan ártatlan ez a gyerek. Egy kis vihogás után megérdeklődtem, hogy ez meg mi? Apáék rögtön rám kenték, hogy a gyerek tőlem tanulta ezt a hülyeséget, de szerencsére a gyerek emlékezett még, hogy NEM tőlem, hanem az iskolában tanulta. Nagyon helyes.

Mennem kell, záptojást játszani, de most nem hagyom nyerni...