A barátosnémmal ma elhatároztuk, hogy napozni kéne már, és ez ügyben lépéseket foganatosítottunk. hát igen. kezdjük ott, hogy prímán fellihegtünk a hegyre, röpke két és fél óra alatt, vagyis csak lihegtünk volna, ha útközben, Názárovitsra rá nem jön a cseresznye zabálhatnék. ezt másképp nem tudom kifejezni. :D úttyogy irányt váltottunk, és elmentünk a másik hegyre. ez eddig naccerű is lenne, ámde most jönnek a fejlemények.
félúton a kilencvenfokos lejtőn felfelé, kutyaugatás hallatszott, na nem az a békés fajta, hanem az a dühödt morgás, amiből semmi jó nem származik, és én hirtelen bánni kezdtem, hogy nincs nálam egy két méter hosszú, karnyi vastagságú karó. meg persze a kutyákhoz mellékelve volt egy bajuszos öregasszony, meg vagy harmincöt kecske. na, mondom jól van. kiabálok a banyának, hogy szedje le rólunk az átkozott kutyáit, mert igencsak feszélyezve éreztem magam, ahogy megnéztem az egyiket és tudatosult bennem, hogy a felmenői között túlnyomórészt rotweilerek találhatóak. a másikról először azt hittem, hogy borjú. erre a mama visszakiabál, hogy ő már mondta nekik, hogy fú. azigen, nagyon meg voltunk elégedve a válasszal. Názárovits elkezdett sóhajtozni, hogy itt halunk meg. szép közömbösen, amennyire a remegő bokánk engedte, megtáltosodva iparkodtunk a hegytető felé. Há' mittonnyak? hamar felértünk, pedig már félúton a nyelvemen tapostam. a két kutya cseppet sem halkuló morgása igencsak inspirálóan hatott.
felértünk, és mire hátratekintettünk, a kutyák olyan közel voltak, hogy a szempillájukat meg tudtam számolni, és nem elégedtek meg ezzel a távolsággal. egyre csak jöttek, meg jöttek. Aszongya Názárovits, most mi lesz? há' mondom neki, felmászunk a cseresznyefára. pislog rám, hogy ő nem tud fára mászni. na, mire végigmondta, már a tetején ült. :D én egy kicsit röhögtem, de követtem szorgosan. A barátosném meg elhatározta,hogy a nagy ijedtségre való tekintettel, most betegre eszi magát. ez többé-kevésbé sikerült is. Ugyan később hallottam, hogy felköhögött egy cseresznyemagot, de ez ügyben még folynak a tárgyalások, ugyanis azt állítja, hogy prüszkölt. Adalékként hozzátenném, hogy élő ember még Názárovitsot nem hallotta tüsszenteni, de ez ne tántorítson el senkit a barátosném szavahihetőségét illetően az állásfoglalástól. :D
Miután a vénasszony kecskéstől elhaladt alattunk és elvitte a kutyáit is, utánaküldtünk pár kedves megnyilvánulást, aminek köszönhetően Názárovits el fog menni gyónni vasárnap, én meg a szájára vertem a kezemmel. Na, ezek után, aszongya, hogy mászunk le innen? mondom neki, hogy ugrani kell. kár hogy nem birok sokáig csendben maradni röhögés nélkül, nagy jövőm lenne.
Miután majd lefordult a fáról, annyi ződcseresznyét tömött magába, (remélem, éccaka rosszul lesz tőle) sikerült rátérni az utunk céljára a napozásra is. A merényletet dokumentálva feltettem a fészre. :D Majd hazatértünk. Naccerűt mulattam, nem baj? :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése