Tegnap március 15-e volt. megemlékezéssel, meg minden, ahogy illik. Volt egy kis ünnepi érzésem, ami nálam ritkaságszámba megy. Szóval jó vót, na. :)
Ma már nincs tizenötödike, de van Henci névnap. Ezúton is kívánok minden Henriettának boldog névnapot. Valószínűleg mélyebben beletekintünk az eddigi múltunkba, és előhalásszuk a zavarosból az összes kompromittálót. Jelentem, van bőséggel. Vettünk a barátosnémmal egy pohárkészletet a közös otthonukba, nagyon örült neki Henci. És elénekeltük a Himnuszt meg a Szózatot. Ennek már kevésbé örült. Említést tett a hangszínünk minőségéről, és hogy szerinte nem kéne énekléssel foglalkoznunk. Egyáltalán.
Ma folytattam egy érdekfeszítő bájcsevejt az éccsanyámmal. Megállapítottam, hogy semmit nem változott. A beszélgetés első 10 perce azzal telt, hogy miért nem hívtam, utána pedig, hogy miért nem hívtam eddig, majd pedig, miért nem hívtam január óta. Nehéz így boldogulni. Főleg zöld ágra vergődni. Na mindegy.
Jajajajajajaj. Fáradt vagyok, és ma dolgoztam is. El vagyok maradva mindennel. Fordítanom is kell, meg tanulni, meg írni. R betűvel és nem nélküle.
Isten éltessen, Henci, mégecccer. Remélem, olvasod. :)
Jóccaka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése